A Légy jó mindhalálig című musical próbafolyamata alatt gyerekkacaj töltötte be a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház épületét. Móricz művében a főszereplők vitathatatlanul a gyerekek. Meg is kérdezték őket, hogyan élték meg ezt a minden bizonnyal életre szóló élményt.
Sárdi Barbara írása a Kecskeméti Katona József Színházból
A szereplőválogatást sok izgalom és felkészülés előzte meg, sokaknak pedig egy igazán nagy álom teljesült azzal, hogy felvételt nyert a musical gyermekszereplői közé. Volt, akinek “tátva maradt a szája” az értesítőt olvasva, más a felkészítő tanárától kapott kabalában bízott, s akadt, aki “majd kiugrott a bőréből”, úgy örült.
“Anyukám ismerőse hívta fel a figyelmünket a Légy jó mindhalálig castingra, azt mondta: ‘Bence, olyan vagy, mint Nyilas Misi!’ Én akkor egyáltalán nem gondolkoztam a főszerepben, inkább arra gondoltam, hogy milyen jó lenne bármilyen szerepben játszani, csak ott lenni! A casting jól sikerült, annak ellenére, hogy nem voltam még ilyen megmérettetésen. Rövid idő múlva kiderült, hogy lehetséges Nyilas Misi vagyok, ami számomra szinte felfoghatatlan volt és hatalmas öröm” – emlékszik vissza Kecskeméti Bence Odin, aki végül tényleg megkapta a Nyilas Misi szerepét.
Varga Áron, aki Gimesit alakítja, a hatalmas öröm mellett nagyfokú kíváncsiságot érzett: “Milyen lehet egy igazi színházban dolgozni? Hogyan fogjuk majd színpadra állítani a darabot?” Ezek a kérdések merültek fel benne.
A Kecskeméti Nemzeti Színház társulatában aztán hamar otthon érezte magát a gyerekcsapat többek közt Nagy Viktor rendező, Sirkó Anna rendezőasszisztens és Gyenes Ildikó koreográfus kezei alatt. Igaz barátságok köttettek a próbák és előadások alatt, illetve például csocsózás közben.
“Azt gondolom, hogy bennünket örökre összekötnek ezek az együtt eltöltött hónapok, az emlékek” – mondja az Andrási bőrébe bújó Raskó Endre. “A felnőttek közül Fazakas Géza lett a barátom, vele sokszor beszélgettem, viccelődtünk, nagyon odafigyelt ránk.”
“Sok embert kedvelek, de Suba Dávid (Böszörményi) életre szóló barátom lett. Napi szinten tartjuk a kapcsolatot és megfogadtuk, hogy mindig barátok leszünk” – teszi hozzá Kállai Mihály, aki az előadásban Tannenbaum.
“Szerencsére mindenkivel nagy barátságot tudtam kialakítani, de amire a legbüszkébb vagyok, hogy Sirkó Annával is nagyon jól összebarátkozhattam, remélem, ő is szeret még engem. Boldog vagyok, hogy ilyen nagy színészekkel is megismerkedhettem, akik itt dolgoznak a kecskeméti színházban. Mindenki nagyon kedves volt, Viktor bácsi és Ildikó néni is. Hogy egy színpadon lehettem velük, az felejthetetlen élmény, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem” – meséli élményeit Holló Zsadányi Norman, azaz Doroghy Sanyika.
Mint a legjobb közösségekben is, a 3.b-ben ugyancsak előfordultak néha kisebb nézeteltérések, súrlódások, de ezek sosem tartottak sokáig.
“Nagyon jó kis csapat lettünk mi, gyerekek a 3.b-ben, bár néha azért voltak viták, amiket szegény Annának kellett elsimítania. A legközelebbi barátom Bandi, vele már egész nyáron együtt vonatoztunk a Puskás musical próbáira. Andréval (Molnár André Lukács) szeretünk gokartozni, Bencével jókat rollerezni, Dáviddal bütykölgetni, Bazsival beszélgetni. A pá-pá-pá-pálinkás üvegnek köszönhetően Koltai-Nagy Balázzsal is összebarátkoztunk. Jókat beszélgetett velem a kantinban. Örülök, hogy Bazsi játszik egy új filmben is, szerintem nagyon klasszul csinálja! Nagyon drukkolok neki! És cuki a kutyája is” – újságolja lelkesen Varga Áron.
A musical minden jelenetére jut egy-egy fülbemászó dal. Természetesen ezek közül mindenkinek meglett a személyes kedvence.
Suba Dávidnak például A pakk, mert Böszörményiként ő benne a főszereplő: “Kibonthatom a csomagot és szétoszthatom a pogácsákat a fiúk között. Másik nagy kedvencem A jeles tanuló, mert abban sok vicces mozdulat van. Egyébként az összes dalt megszerettem, azokat is, amikben nem szerepelek. Nagyon élvezem az élő zenét, én is tanulok trombitálni és zongorázni. A színház zenekara hihetetlenül jó.”
“Bármennyiszer meg tudnám hallgatni Orth Péter (Török János) előadásában a Kisfiú című dalt, ez a kedvencem” – vallja Raskó Endre.
A Nyilas Misit megformáló Kecskeméti Bence Odin számára a Légy jó mindhalálig című dal lett a legmeghatározóbb, amit az előadás végén ő énekel. “Tele van csalódottsággal, fájdalommal, amit Misi átél. Előadni nagyon nehéz, de csodálatos érzés.”
“Az én kedvenc zeném a darabból a Tíz perc, mert rappelős és vagány” – teszi hozzá Marosi Dávid, vagyis Csicsó. Kállai Mihálynál pedig A pogi aratott nagy sikert, mert “teljesen bepörgeti az embert”.
Néhányan már eldöntötték, hogy felnőttként is a színház falain belül szeretnének dolgozni, annyira beszippantotta őket ez a közeg. A Böszörményit alakító Suba Dávidban már megszületett a konkrét elhatározás.
“Egyértelműen színész szeretnék lenni. Nagyon tetszik az a világ, ami a színházban van. Kedvesek és segítőkészek a felnőtt színészek, és a színház dolgozói is nagy figyelmet fordítanak ránk. Például a forgószínpad működése nagyon érdekelt, és megmutatták nekem” – meséli.
A Sándor bőrébe bújó Mészáros Gergő is határozott jövőképpel rendelkezik, ám ő nem a teátrumban képzeli el magát felnőttként. “Sok gyerek biztosan egyből rávágná a ‘mi leszel, ha nagy leszel’ kérdésre, hogy focista, de én már konkrétan tudom, hogy ügyvéd szeretnék lenni” – szögezi le.
Mások még keresik a nekik megfelelő hivatást, mint például Kállai Mihály, aki igazi bölcsességet osztott meg: “Gyerek vagyok, jó lenne mindig kicsit gyereknek is maradni és legózni, focizni. Felnőttként színészként és kertészként is el tudnám képzelni magam. E kettő dolog örömet okoz nekem. De a lényeg, hogy boldog legyek.”
Az októberi premier után jöhetett természetesen a kiadós ünneplés. Eztán ki családi körben, ki a barátokkal, osztálytársakkal, tanárokkal vigadott. A szereplőknek meg kellett tanulniuk kezelni a sikert, hiszen számos alkalommal percekig, állva tapsolt a közönség egy-egy előadás után.
“Együtt ünnepeltünk a többi színésszel, pezsgőztünk és beszélgettünk. Utána készült néhány fotó a családdal és barátokkal. Mindenki nagyon büszke volt rám. Az iskolában én húzhattam fel a nemzeti lobogót, illetve még igazgatói dicséretet is kaptam” – büszkélkedik a Szegedyt megformáló Gyurgyik Balázs.
“Nagyon büszke voltam magamra azon az estén, és annyira izgatott voltam, hogy remegett a lábam” – teszi hozzá Marosi Dávid.
Kivétel nélkül nagyon várják, hogy újra szerepelhessenek, illetve azt is, hogy ők maguk ismét színházba járhassanak.
Varga Áron még sokszor szeretne Gimesiként a kecskeméti színpadon állni, de közben már kacérkodik a gondolattal, melyik előadásban szerepelne legközelebb. “A Valahol Európában című darabban is szívesen játszanék” – árulja el.
Hasonlóan lelkes Mészáros Gergő, aki a színházon kívüli programokat szintén várja. “Újra megyünk kirándulni is, és több időt fogok tölteni a nagyszüleimmel” – újságolja.
Beregszászi Zoltán, aki Orczy megformálója, kihívást is lát az újranyitásban. “Nagyon szeretnék visszaszokni a színházi életbe. Igaz, nem lesz könnyű, de remélem, idővel újra olyan természetes lesz, hogy a színpadon játszom, mint régen” – mondja.
Marosi Dávid pedig már tapsviharra éhesen várja, hogy ismét a színházban töltse az estéit: “Ha már nem lesz karantén, remélhetőleg visszamehetek a színházba, hogy megint állva tapsoljanak nekünk. Az annyira jó volt!”
A nagysikerű produkciót a Kecskeméti Nemzeti Színház az újranyitást követően, május 25-től újra műsorra tűzte, tehát jeggyel és bérlettel egyaránt megtekinthető, de online ugyancsak elérhető lesz május 15-én.
Sárdi Barbara – Kecskeméti Katona József Színház
Fotók: Ujvári Sándor