„Egy év múlva megölelünk!” – ezt ígérték e-mailen 2020 szomorú, Katlantalan augusztusában egy érdeklődő látogatónak Kiss Móni és Bérczes László, a fesztivál társigazgatói. Augusztus 3-án, a fesztivál megnyitóján megtörtént az ölelés – sőt, számtalan ölelés tette boldoggá az idei Ördögkatlant.

Két éve várja sokezer ember, hogy online-találkozások helyett valóban együtt lehessen mindazokkal, akik nyitottak, kíváncsiak, elfogadóak és szeretettel fordulnak a másik ember felé. Ez maga a Katlan. Az az öt nap, amikor a szabadság és szeretet hoz össze mindenkit.

És az emberi minőség, melyet a két örökös védnök, Cseh Tamás és Törőcsik Mari képviseltek életükkel, életművükkel. Rájuk emlékezett az idei Ördögkatlan: a Szársomlyói Szoborpark amfiteátrumában „Másnap” címmel óriási sikerrel mutatta be Beck Zoli és Szűcs Krisztián azokat a dalokat, amiket Cseh Tamás és Csengey Dénes írtak a nyolcvanas években. A bemutató akkor elmaradt, most, a 14. Ördögkatlanban megtörtént.

Az áprilisban elhunyt Törőcsik Mari emlékének Mozart Requiemjével tisztelgett sokezer ember: a Pannon Filharmonikusokat és a Nemzeti Kórust Dinyés Dániel vezényelte. „Gyönyörű volt”, írta a koncertről Mahr Teréz, Törőcsik Mari lánya Horvátországból, minthogy a streamelt koncertet bárhol a világon láthatta-hallhatta, aki ismerte-szerette a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakját.

„Meghaladni önmagunkat” – erre példa kettejük életműve, ezt tanulja tőlük folyamatosan az Ördögkatlan csapata.

Ez 2021-ben is sikerült: talán a legszebb, legszemélyesebb, legemberibb fesztivál történt meg. Ez a nagyszerű programokon túl talán a pandémia okozta „kiéhezettségnek” is tulajdonítható: mindannyian vágyjuk a tiszta, őszinte találkozásokat, hogy az egyik díszvendég, Bereményi Géza szavaival éljünk: jobbik részünket mutassuk meg embertársainknak.