A karácsonyi ajándékokra vadászó emberekkel teli, ünnepi fényekben pompázó belvárosi atmoszférát hátrahagyva, felfokozott állapotban érkezem a KuglerArt Szalonba. A belépés pillanatában, a művészi miliő és családias hangulat kevercsének hatására azonban azonnal kiröppennek fejemből a világ által rám tukmált külső ingerek, és a ruhatárnál immár tudatosan űzök ki a gondolataimból minden felesleges dolgot, ami gátolna a színházi élményre való ráhangolódásban. Mire a házigazdák által dúsan megrakott büféasztalhoz érek, már a darabról csevegek rég látott, kedves ismerősökkel, akikkel együtt nézzük majd a sejtelmes, kékszakállú történetet. Sári Edina írása.

Azt a történetet, ami Balázs Béla: A Kékszakállú herceg vára c. művének inspirációjára írt Selmeczi Beával közösen az előadás rendezője, Gaál Ildikó. Az előadás roppant izgalmasnak ígérkezik, mert a beharangozó szerint a thriller egy férfi szerelmi életének bonyolult szövedéke.

A játszó tér két hívogatóan öblös fotel, közte egy asztalka, azon két borospohár, és egy lámpa. A sarokenteriőr mellett egy csellista ül. 

A barátságos otthon lakója egy író (Koltai Róbert), aki a fotelben ülve a nőkről, az általa megismertekről és szeretettekről elmélkedik, amikor egyszer csak kopognak. A szomszéd (Elek Ferenc) az, aki meglátta a húsz éve üres lakásban a fényt, és kíváncsi lett, vajon ki költözött oda. Nemigen akar zavarni, bátortalan, de az író ragaszkodik a megismerkedéshez, amibe a szomszéd, akar, nem akar, belemegy, mert behódol az erősebb individuumnak. 

Az író bevonja őt gondolataiba, amelyek akörül forognak, hogy a nők szeretik, sőt megkívánják a férfiaktól a gyönyörteli beteljesülést, sőt, a teljes megsemmisülést élvezik igazán a szerelemben, ezért tudatalatt egész életükben ilyesfajta párkapcsolatra törekszenek. Az igazi férfinak pedig kötelessége megadnia azt, ha más nem adhatja meg ezt nekik, ő mindenáron megadja, amit kívánnak. 

Nos igen, ez a kimondatlan, de a beszélgetésbe robbanó és abból erősen kiérezhető „bármilyen ár” kelti fel a szomszéd gyanakvását. Puhatolózni kezd – hiszen gyanúsítani nem meri a nálánál erősebb személyiséget –, miért és miért éppen most, az előző lakó, Judith eltűnésének huszadik évfordulóján költözött oda a férfi. Van valami köze talán az ő nagybetűs nőjének, mint kiderül, örök szerelmének eltűnéséhez? Az író folyamatosan elodázza a választ, kedélyeskedve maszatolja a tényeket, kétértelmű utalásokat tesz, amitől a szomszéd a kezdeti bizonytalankodás után szinte bedühödik. 

Az író, önmagát teremtő gyilkosként aposztrofálva, jó tanító módjára magyarázni kezd neki, mert felismeri benne azt a megrögzött vágyakozást, amit ő érzett annak idején Judit, az elérhetetlen szerelme iránt. A neki tulajdonított, feltételezett rémtettek elkövetése indokaként a szexuálisan túlfűtött nőkkel kötött – számunkra mindvégig homályos tartalmú – szerződésekre hivatkozik, amit mindkét fél egyenrangú partnerként szentesített. Azt állítja, a nők bármikor szerződést bonthattak volna vele, nem volt kötelező a végső beteljesülésig eljutniuk, ha nem akartak. De kevés kivételtől eltekintve, igenis akarták a szerelemben való teljes feloldódást, a kéj pillanatában való megsemmisülést. 

Ezt hallva a szomszéd gyanúja bizonyossággá fokozódik, szinte megrögzötten szeretné kiszedni az íróból, bizony ő ölte meg mind a tizenkét könyvének főhősét, a saját szerelmeit, akik mind az ő rajongói voltak. Mivel támadni nem mer, elindul, hogy rendőrt hívjon. Az író lebeszéli erről, és marasztalja, mert még nem végzett vele. Idős, egyedülálló ember lévén át akarja ruházni valakire a tudását és igen! A hatalmát is. Hogy pont a semmiben biztos, gyenge akaratú, örök hezitáló szomszéd akadt a horgára, nem bánja, látszik, szíves-örömest megtanítja őt mindenre, amit az tudni szeretne a szerelemről, de sosem merte megkérdezni, mert nem volt kitől. A szomszéd egyre kevésbé áll ellen a kísértésnek, lerí róla, hogy nincs ellenére a dolog. A szerep átadás-átvétele a színpadi játékot lezáró dramaturgiai fordulattal pompásan sikerül. 

Koltai Róbert remekel az író szerepében, és bár ül az előadás teljes ideje alatt, mégis bejátssza a rendelkezésére álló teret. Nemcsak gesztusaival, mimikájával, hanem hangjával, intonációjával is elevenné, férfiassá és erőteljessé teszi a karakterét. Igazi tanító.

Elek Ferenc nagyszerűen hozza a beijedt kisembert, aki egész életében hatalmat akart magának, bár sosem tudta megszerezni, ezért kapva kap az alkalmon, amit a véletlen szerencse az író személyében sodort elé. 

A rendező, Gaál Ildikó ötletének köszönhetően életre kel a XXI. századi, magyar Kékszakáll,és tovább gazdagítja az eredetileg 1440-ben halálraítélt Gilles de Rais (Gilles de Laval) néven Franciaországban élt, nők és gyermekek ellen elkövetett, főként szexuális bűncselekményekért kivégzett bretagne-i lovag misztériumjátékainak sorát.  

A KuglerArt Szalon művészi élményre felkészítő, remek befogadó közeg, ennek a sejtelmes darabnak jobb helyszínt, mint a Szalon, nemigen lehet találni! 

JEGYFOGLALÁS: kuglerartjegyek@gmail.com

Szerző: Sári Edina