A szomorú hírt Alain Delon gyermekei, Alain Fabien, Anouchka és Anthony jelentették be. Mint közleményükben írják, édesapjuk el douchy-i otthonában, családtagjai körében, békés körülmények között hunyt el, egyúttal mindenkit arra kértek, hogy tartsák tiszteletben a magánéletéthez való jogukat a gyász e rendkívül fájdalmas időszakában.
A színész 2019-ben kapott agyvérzést, azóta folyamatosan romlott az állapota, limfóma is sújtotta. Korábban szívritmuszavar, majd arcidegproblémák és visszatérő fejfájás miatt műtötték. A nyilvánosság előtt már nem is nagyon jelent meg, utoljára 2019-ben vett részt a cannes-i filmfesztiválon, ahol tiszteletbeli Aranypálmát vehetett át.
Delon karrierje az 1950-es években indult, de a ’60-as években készült filmjeivel vált igazán ismertté. Pályafutása során összesen több mint 90 filmben szerepelt.
Miután leszerelt a francia tengerészgyalogságtól, különféle alkalmi munkákat vállalt el, ekkor ismert meg több filmszínészt is, akiket elkísért az 1957-es cannes-i filmfesztiválra. Itt keltette fel David O. Selznick amerikai producer figyelmét. Bár rögtön szerződést ajánlott neki, Yves Allégret francia rendező tanácsára inkább Franciaországban kezdett filmekben dolgozni.
A színész először fiatal gengszterként szerepelt Allégret Amikor a nő zavarba jön (Quand la femme s’en mêle) című filmjében, első főszerepét pedig a Christine című romantikus filmben kapta 1958-ban Romy Schneider oldalán. A Ragyogó napfény miatt már nemzetközi elismerést is kapott, a film Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényén alapul. A Rocco és fivérei, A párduc, A napfogyatkozás, az Alvilági melódia és A medence voltak ebből az időszakból a legkiemelkedőbb filmjei.
Bár Franciaországban leginkább gengszterfilmjei miatt ismert (A szamuráj, A szicíliaiak klánja), Delon sokféle filmben szerepelt, és angol nyelvű filmeket is elvállalt: játszott például a A sárga Rolls-Royce-ban és a Vörös napban. Amerikában nem futott be igazán, de Európában és Japánban óriási sztárnak számított.
Bár az 1980-as évektől filmjeinek népszerűsége csökkent, a 2000-es évek elején a színész visszatért: 2002-ben a Fabio Montale, 2003–2004-ben pedig a Frank Riva című krimisorozatokban játszotta a címszereplő rendőrnyomozókat. 2008-ban a mérsékelten sikeres Asterix az olimpián-ban tűnt fel Cézárként. 1999-ben egyébként bejelentette, hogy nem forgat többé, fogadalmát azonban nem tartotta be.
Delont 2005-ben a Francia Becsületrend tisztjévé nevezték ki, de számos más elismerést is kapott: például César-díjat vagy a Tiszteletbeli Arany Medvét.
Pályafutását botrányok szegélyezték: ült engedély nélküli fegyvertartásért, vádolták maffiakapcsolatokkal, a hatvanas évek végén testőre titokzatos halála sötét hátterű politikai bűnügy középpontjába állította. Magánélete miatt is sokszor került a lapok címoldalára. Romy Schneiderrel folytatott románca közben született fia a modell-énekesnő Nicótól, majd 1964-ben elvette Anthony nevű fiának anyját, Nathalie Delont, akitől aztán Mireille Darc kedvéért vált el. 1987-ben Svájcban telepedett le holland manöken feleségével (1999-ben svájci állampolgárságot is kapott), akitől két gyermeke született, de ez a kapcsolata 2001-ben ért véget, írja az MTI.