Életének 92. évében elhunyt Galambos Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulata és a József Attila Színház örökös tagja – tudatta a teátrum csütörtökön az MTI-vel. A musical műfajának egyik első hazai előadója volt, a Kossuth-díjat a musical műfajának magyarországi meghonosításáért és elismertetéséért, kiváló tánctudással párosuló, élményt adó színészi alakításaiért kapta meg.
Közleményük szerint a színművész méltósággal viselt betegségben hunyt el csütörtökön.
Galambos Erzsi, 1931-ben született Budapesten. Apja portás volt a híres Arizona mulatóban, amely a Fővárosi Operettszínházzal szemben működött, anyja az Operettszínházban volt jegyszedő. Kislányként bejáratos volt mindkét népszerű intézménybe, iskolai leckéit is az Operettben írta. Már négyévesen elhatározta, hogy ő is primadonna vagy szubrett lesz, játszott Lakner Bácsi Gyermekszínházában, nyolc évig balettozott. Felnőve elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, főiskolásként Bajor Gizi mellett statisztált. Később Somlay Artúrtól Básti Lajoson át Latabár Kálmánig és Honthy Hannáig a század legnagyobbjaival lépett fel.
1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz, majd 1958-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1962-ben került Budapestre, a mai Thália Színház helyén működő Petőfi Színházhoz. Két év múlva valóra vált nagy álma: a szemközti Fővárosi Operettszínház tagja lett. A Nagymező utcában csaknem két évtizedig az első számú sztárok egyike volt, majd 1983-ban – nem kis meglepetésre – átszerződött a József Attila Színházhoz. Ma is itt játszik, a társulat örökös tagja, és – korát meghazudtolva – jelenleg három darabban is színpadra lép: szerepel a Mici néni két élete és az Angyalföldi ballada című darabokban, valamint a nemrég bemutatott Veszek egy éjszakát című zenés komédiában.
„Macskatermészetű vagyok. Ha színpad van a lábam alatt, főleg a József Attilában, ahol huszonnyolc évet lenyomtam, jól érzem magam. Színésznő vagyok, nekem az a dolgom, hogy amikor kimegyek a színpadra, azt adjam, amit a közönség elvár tőlem. És én szeretném mindig a tudásom legjavát adni.
Nagyon sokat kanasztáztam fiatalon Lázár Máriával. Amikor panaszkodtam neki, azt felelte: “Édes kicsikém, tudod, milyen az élet. Vegyél egy nagy hátizsákot, az összes bajodat, gondodat tedd bele. Amikor bemész a színházba, tedd le a portára. Énekelj, táncolj. Amikor kijössz, vedd fel a hátizsákot az összes gondoddal együtt, és menj a privát életedbe.” A különbség annyi csupán, hogy nem a portán teszem le a hátizsákomat, hanem a színpad előtt” – fejtette ki egy interjúban.
Legnagyobb sikereit modern zenés darabok főszerepeiben aratta: volt Eliza (Loewe: My Fair Lady), Dulcinea (Leigh-Wassermann: La Mancha lovagja), Anita (Bernstein: West Side Story), Kocsma Jenny (Brecht-Weil: Koldusopera). Ő maga legemlékezetesebb szerepének Georg Kreisler Lola Blau című zenés monodrámáját tartja. Sikeres prózai alakításai: Marosiné (Molnár Ferenc: A doktor úr), Breitmayerné (Szomory Dezső: Incidens az Ingeborg-hangversenyen), Muskátné (Molnár Ferenc: Liliom). Filmen és tévéfilmekben is foglalkoztatták (Rákóczi hadnagya, Csendes otthon, Özvegy menyasszonyok, A gyilkos a házban van, A canterville-i kísértet, Szerelem első vérig).
Galambos Erzsi rendkívül sokoldalú művész, táncos, énekes és prózai szerepekben egyaránt kiváló, sőt koreográfusként is bemutatkozott.
Művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: 1968-ban Jászai Mari-díjat vehetett át, 1973-ban lett érdemes művész, 1981-ben kiváló művész. 1993-ban Déryné-díjat kapott, 1998 óta a Halhatatlanok társaságának örökös tagja. 2002-ben sokoldalú művészi életútja elismeréseként, a musical műfajának magyarországi meghonosításáért és elismertetéséért, kiváló tánctudással párosuló, élményt adó színészi alakításaiért Kossuth-díjat kapott. 2013-ban József Attila-gyűrűvel, 2016-ban Kaló Flórián-díjjal tüntették ki.
„A színház kavargós, kaotikus, felfokozottan szenvedélyes intézmény – mondja –, talán ezért is igyekeztem mindig ellensúlyozni az otthon békéjével, harmóniájával.
Ha bezárul mögöttem az ajtó, szeretem, ha rend, nyugalom van, ha olyan tárgyak vesznek körül, amelyekkel jól érzem magam. Ők jelentik az állandó társaságomat, az életemet, emlékeimet, kötődéseimet, szeretteimet, társaimat” – vallotta.
„Az egész eddigi életemet ugyanúgy csinálnám, ahogy csináltam. Csupán két dolgon változtatnék: nem mondanék nemet Várkonyi Zoltánnak, aki a Vígszínházba hívott, és nem válnék el Petrovics Emiltől. Miután a lányom férjhez ment, majd megszületett a lányunokánk, elképesztő öt évet töltöttünk mély barátságban, szeretetben. Nem hittem volna, hogy ilyen mélységesen nem tudom túltenni magam a távozásán. Magával az elmúlással sem vagyok kibékülve. Borzalmas igazságtalanságnak tartom. Közben az egyik barátnőm is meghalt. Meg akartam kérni, ha van túlvilág, adjon valami jelet, de ha valaki haldoklik, az ember nem kérhet ilyet. Még ma is rajta van az iPodomon a volt férjem üzenete: “Tanulj, mert az nagyon jó. Ne légy türelmetlen önmagaddal.” Nekem Petrovics Emil volt az egyetemem. Gyakran lejártunk a szigligeti alkotóházba. Remek társaság jött össze: Örkény István, Nagy László, Juhász Ferenc. Általa tanultam meg a versek szeretetét. Már nem mondhattam meg neki, hogy soha nem kellett volna elválnunk” – nyilatkozta Galambos Erzsi.