Kárpáti János 1932-ben született Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, és negyvenöt éven keresztül a Zeneakadémia könyvtárának igazgatója, szakmai megújítója volt.

Munkásságának zenetörténeti tágasságát jellemzi, hogy egyik legkorábbi könyve Arnold Schönbergről szól, utolsó nagyobb munkája pedig Mozart leveleinek hatszáz oldalas válogatása. Foglalkozott kortárs zeneszerzőkkel, és rendezte-szerkesztette a magyar zenekultúra ezer évét bemutató kiállítást és kiadványt. Hatalmas, gazdag életművéből két témakör kiemelkedik: egyrészt az analitikus szemléletű Bartók-kutatás, melynek nemzetközi hírű szaktekintélye volt (Bartók kamarazenéje, Bartók-analitika), másrészt az európai zene Ázsiából nyert gazdagodásának – mítoszkutatásra épülő, kultúrákon átívelő – megközelítése (Kelet zenéje, Tánc a mennyei barlang előtt). 

„Kárpáti munkásságát nem csupán a távolság varázsa vezérli, egyszersmind át is hatja a távolság tényleges mibenlétének felismerése – írja a pályatárs, Tallián Tibor. – Megbízható, egyszerre széles távlatú és részletgazdag képet csak az alkothat magának, és adhat át másoknak, aki emberi tempóban, gyalogosan halad. Gyalogosan tudvalevőleg a vízen is lehet járni. Száraz lábbal át lehet kelni távoli szigetekre. Ahogy Kárpáti Jánosnak sikerült.”