Vasárnap hajnalban, 80. életévében elhunyt Szakcsi Lakatos Béla. Halálhíréről a Magyar Jazz Szövetség számolt be, a szervezet részvétét fejezte ki a családnak.
„Személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével, távozása pótolhatatlan veszteség” – olvasható a Magyar Jazz Szövetség közleményében.
Koncertjein a jazz és a kortárs improvizációt ötvözte a klasszikus- és kortárs zenére, a népzenére, valamint a jazzre egyaránt reagáló, progresszív előadást hozva létre. Musicaleket is írt, 16 albumot adott ki, és számtalan díjban, elismerésben részesült.
A művész pályájáról:
Szakcsi Lakatos Béla arról álmodozva kezdett kilencéves korában zongorázni, hogy híres zeneszerzővé és a klasszikus zene jeles interpretálójává váljon. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zongora szakán végzett Szabó Márta növendékeként. Tanulmányai közben ismerkedett meg a jazzel, s ez az élmény elterelte további klasszikus zenei tanulmányaitól.
Az ötvenes-hatvanas években a magyarországi jazz elsődleges terepe a szórakoztató- és vendéglátóipar volt, ebben a körben játszottak legkiválóbb muzsikusaink, többek között a gitáros Kovács Andor. Szakcsi az ő együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott – így szerepelt az Anthology ’67 című válogatáson. LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, 1970-ben Pege Aladár kvartettjével pedig a Montreux-i Jazzfesztivál II. díját nyerte el, s ezzel megnyíltak előtte a nemzetközi jazz-színtér kapui is.
Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A külföldi jazz-zenészekkel való együttműködéséből az ütős George Jindával közös lemezek tűnnek ki – a George Jinda és Chieli Minucci alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy korongon szerepelt szerzőként, illetve előadóként – a nyolcvanas évek derekán ezeknek köszönhetően köthetett szerződést az amerikai GRP kiadóval. Az együttműködés eredményeként 1988-ban Sachi, 1989-ben Mystic Dreams, 1992-ben Eve of Chance, 1994-ben Straight Ahead címmel jelent meg szólóalbuma az Egyesült Államokban.
Chick Corea többször is méltatta Szakcsi szerzői és előadói kvalitásait, aki napjainkig a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Kovács Andor, Ablakos Lakatos Dezső, Pege Aladár, Tomsits Rudolf, Orszáczky Jackie, Kőszegi Imre, Tony Lakatos, Vukán György, Carmen Jones, Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Dave Weckl, Omar Hakim, Terri Lyne Carrington, Marvin Smitty Smith, Jay Leonhart, Gerald Veasley, Victor Bailey, Randy Roos, Zoller Attila, Rodney Holmes, David Sanchez, Mike Richmond, John Patitucci, Chris Potter, Reginald Veal vagy Jack DeJohnette.
1971-ben megalapította az első magyar fúziós jazzt játszó formációt, a legendás Rákfogó együttest, így a hazai fúziós jazz fejlődésében – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ugyancsak a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzongora szakán, ahol Keith Jarrett, Chick Corea és Herbie Hancock példája alapján a klasszikus zene és a jazz összefonására is hangsúlyt fektetett. Ennek keretében kezdte újra tanulmányozni Bachtól kezdve Bartók, Sztravinszkij, Schönberg és Webern műveit. Klasszikus zenei előadóként Mozart zongoraversenyeket is játszik, melyben jazz kadenciákat improvizál.
Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalatoskodott. Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicalét, amelyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. Bestia címmel 1989-ben rock-operát írt a Rock Színház felkérésére Báthory Erzsébet életéről, 1992-ben, Amerika felfedezésének ötszázadik évében pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház. A Budapesti Operettszínház 2008-ban tűzte műsorára Szentivánéji álom című world-musicaljét.
Mindazok számára, akik figyelemmel kísérték a Liszt-díjas Szakcsi Lakatos Béla munkásságát, kitűnhetett, hogy – példaképe, Leonard Bernstein „útmutatása” szerint – egyaránt otthonosan mozog valamennyi zenei műfajban.
A modern jazz mellett évek óta foglalkozott világzenével: 2000-ben Virágom, Virágom címmel jelent meg magyar népdalfeldolgozásokat tartalmazó első világzenei felvétele, melyet az operaénekes Horváth Ádámmal és a népdalénekes Écsi Gyöngyivel közösen készített.
2004-ben, világzenei tevékenységét tovább folytatva Na Dara! címmel jelent meg albuma, mellyel létrehozta az új magyar cigány jazz stílusát. Ebben a zenei világban találta meg saját hangját és hozott létre egyfajta sajátos, európai improvizációs zenét, melyben az amerikai jazz mellett fontos további építőelemként jelenik meg az európai kortárs zene és a tradicionális cigány népzene.
Vukán György zongoraművésszel négykezeseket (Conversation for two pianos & orchestra, 1998; Das Duell I-II-III. – Vukán-Szakcsi in Gottingen, 1998; Conversation Plus, 1999; Fourehand, 2000) jelentetett meg, s miközben sorra napvilágot láttak további jazzfelvételei (Kőszegi Imrével és Jackie Orszáczkyval: Journey in Time, 1998; Bob Mintzerrel és Peter Bersteinnel: On the way back home, 2001), az utóbbi tíz évben egyre mélyebbre merült Kurtág György kompozícióiban; Ligeti György, Eötvös Péter és Pierre Boulez szerzeményeinek behatóbb megismerése pedig jelenleg foglalkoztatja. Az eddig elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremteni – alighanem ebben rejlik Szakcsi elhivatottsága, és ennek jegyében került sor Kathy Horváth Lajossal évtizedek óta tartó improvizációinak első felvételére (In one breath, 2002 – BMC CD 061).
Művészi munkássága elismeréseként 1987-ben Liszt-díjat, 1994-ben Szabó Gábor-díjat, 1998-ban Inter Lyra Díjat, 2002-ben Budapestért Díjat, valamint Érdemes Művész címet, 2004-ben Magyar Jazz Díjat, 2005-ben Demény Pál-emlékérmet és Kossuth-díjat kapott.