A Teréz körúti teátrum már két hónapja nem játszik. A járvány őszi hullámában – akárcsak a többi színház – másodszor kényszerült bezárni, s ezzel kötelékében közel száznegyven munkatárs, színész és dolgozó került parkolópályára. A hivatalos oldalukon közzétett kisfilmmel közösen üzennek a közönségnek. A direktor, Bank Tamás egy villáminterjúban beszélt arról, mi az, ami ebben az időszakban megtartó erő tud lenni.

Hogy éli meg ezt az időszakot?

Nehezen. Nem tudok szépíteni. Magánszínházként az „előremenekülés” stratégiáját választottuk a fennmaradás érdekében. A  titkárság a havi műsorokat hóról hóra összeállítja és egyezteti a művészekkel, hogy a zárlat feloldása után azonnal fogadhassuk a közönséget. Ha a nyitás elhúzódik, minden előadást újradátumozunk és a jegyek érvényesek maradnak. A pótelőadások kitűzésére épülő módszer a tavaszi zárlat után jól vizsgázott, az első feloldást követő időszakban teltházakkal játszottunk, ami kevés színháznak sikerült. 

Mennyi fejtörtést okozott a kialakult helyzet, mi az, ami megtartó erő tud lenni ilyenkor?

Folyamatosan górcső alá vesszük a lehetőségeinket – gazdasági igazgatónkkal immár sajnos a második zárlat alatt is bejárunk az irodába. Egy színházi csapatot nem lehet szélnek ereszteni egy váratlan krach esetén. Összeszokott szakmai gárda nélkül lehetetlenség volna újraindulni. Az együttmaradás minden dolgozó részéről áldozatot követelt, ideiglenesen csökkentett fizetésekben kellett megállapodnunk, ez rengeteg papírmunkával is járt, és ezt már háromszor ismételtük.

Így megmaradhatott a Játékszín háttérbázisa, a hangosítóktól a súgókig – azok a cölöpök, akik nélkül nem menne. S hogy mi a megtartó erő? Ugyanez. Hogy megtanultunk együtt dolgozni, alkotni. Ennek köszönhető a másik oldalon a Játékszín egyre szélesedő közönsége, amely tudja, mit képviselünk és mit nyújtunk a minőségi szórakoztató színházi műfajban. 

Hogy látja a jövőt, mentálisan és financiálisan mennyi tartalék maradt?

Mentális tőkéből, tervekből nincs hiány. Jelenleg azonban a tartalékainkból élünk, ami nem éppen fényes helyzet. Még egy ideig elég, de ha belátható időn belül nem indul el a munka, komolyabb problémák elé nézünk. Eddig két tervezett bemutatónk maradt el, újabbakat pedig egyelőre ténylegesen csak ötlet, nem pedig lehetőség szintjén kezelhetünk. Jövő ősszel kezdődik az indulástól számított tizedik évadunk. Az eddig befektetett munka is egyfajta tartalék – az elért eredményekre tudunk építeni.

A sors úgy adta, hogy három „friss” produkciónk is van – Teljesen idegenek, A vád tanúja, Nagyvárosi fények -, amelyekre kevesen jutottak el ebben az áldatlan helyzetben. Egyelőre ezek maradnak az újdonságok.