Az 1960-as, 70-es évek meghatározó amatőr színháza volt a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpad, amely nemcsak a saját korában fejtett ki jelentős hatást, hanem a magyar színháztörténet megkerülhetetlen részévé is vált. Azt a színházi (és társadalmi) progressziót képviselte, amely hiányzott a korszakból. Épp ezért kísérte mind a rendező, mind a társulat munkáját sokféle konfliktus. Az együttes 50 éve mutatta be leghíresebb előadását, a Petőfi-rockot. Fél évszázad elteltével érdemes számba venni a társulat örökségét.
Erre a feladatra vállalkozott Nánay István. A Selinunte Kiadó által most megjelentetett könyve 60-as évek elejétől a 70-es évek végéig tekinti át Paál István, illetve a Szegedi Egyetemi Színpad történetét – kiemelve azt a bő fél évtizednyi időszakot, amikor Szegeden olyan színháztörténeti jelentőségű előadások születtek, mint például az Örök Elektra, a Stációk, a Petőfi-rock vagy a Kőműves Kelemen. Paál István és társulata az akkor mainstreammel szemben egy „forradalmi avantgárd” színházi formációt hozott létre. Olyan „nyitott színházat”, amelyben a magyar színi hagyományokat ötvözte Jerzy Grotowski szent és szegény színházi koncepciójával meg az amerikai és a nyugat-európai politikai színház szemléletével.
Nánay István könyve elején így idézi fel Paál István alakját: „A szemére emlékszem legjobban. A szomorú vagy számonkérő tekintetére. Az átható nézésére, ami elől nem lehetett kitérni. A hangjára is élesen emlékszem. A lelassított, erős és pontos hangsúlyokkal tagolt, dallamos mondataira, s a süvítően ütő-bántóakra. A precíz fogalmazására. S amikor alakját felidézem, szikár soványsága, vállig érő haja, hosszúkás, gyér szakállú és bajuszú Krisztus-arca rémlik fel. Meg a ruházata: farmer nadrág és dzseki, csizma, cowboy-kalap, nyakában kis kendő. Hozzátartozott még a magánál hordott tőr és a hatástalanított forgópisztoly.
Ha a hatvanas-hetvenes években Szegeden vagy bárhol feltűnt, élő felkiáltójelként sugározta különállását, másként gondolkodását és egyedülvalóságát. Fanatikusan hitt a színházban, és fanatizálta a körülötte levőket, az őt követőket.
Minden együtt volt ahhoz, hogy Paál István személye és mindaz, ami hozzá köthető, legendává váljék. A legenda megszületett, színesedett és terebélyesedett, míg lassan és menthetetlenül elhomályosította a tényeket, Paál színházteremtő énjét, és amivel neve összeforrott, a Szegedi Egyetemi Színpadot, annak létét, teljesítményét és jelentőségét. A legenda ugyanis elébe tolakszik a tényeknek, idealizál személyt és eseményt egyaránt. Jobbnak és szebbnek mutatja tárgyát, mint amilyen az a valóságban volt.
Amikor tehát arra vállalkozom, hogy Paál István pályájának első – és egész munkásságát döntően meghatározó – szakaszát körüljárjam, mindenekelőtt ezzel a legendával kell kritikusan szembenéznem. Valamint elfogultságommal, hiszen Istivel – ahogyan nemcsak a hozzá közelállók szólították, hanem széles körben így ismerték őt – érzelmi hullámhegyek és völgyek által változó intenzitású, de évtizedekre szóló közeli kapcsolatban voltam.
Paál István és a Szegedi Egyetemi Színpad kettős portréja tehát felvállaltan egy olyan személy emlékein átszűrt összegzés, aki szimpatizáns kortársként kísérte végig Paál és a Színpad életét, benyomásait annak idején azonnal írásos formában dokumentálta, és minden más lenyomatot a sajátjainak tükrében igyekszik értékelni és értelmezni.”
A most megjelent „kettős portrénak” a könyvbemutatójára kerül sor szombaton Szegeden. A szerzőt Kiss Gabriella színháztörténész kérdezi. A társulat egykori tagjaival beszélget Paál István és a Színpad örökségéről Sándor L. István, a Selinunte Kiadó vezetője.
Az esemény ideje: 2023. október 21. szombat 15. óra
Helyszíne: Szeged, JATE-Klub (Dugonics tér 13.)
Nánay István: Nyitott színház című könyve kedvezményesen rendelhető meg a Színházi könyvek webáruházban a PAALISTI-SZEGED20 kupon segítségével.