Egy éve zárva vannak a színházak. Milyen szakmai és művészi, közösségi és egyéni stratégiák alakították a színháziak életét? Ezt járja körül a Nemzeti Színház lapjának legfrissebb száma.

2020. március 16-a óta egyetlen olyan nap sem volt Magyarországon, amikor az előadó-művészet valamilyen hatósági korlátozás nélkül gyakorolható lett volna. Volt teljes leállás (a lap készítésekor is), fertőzés miatt időszakos leállás, előadás korlátozott számú nézőközönségnek, online próba, maszkban történő próba…

A tavaly nyári (korlátozott) nyitástól játszhattak a színházak november elejéig, de azóta nincsenek előadások. Az idén márciusban elrendelt szigorításokig a legtöbb színházban bemutatófelhalmozás zajlott a remélt újranyitás idejére.

Több mint egy év tapasztalatait gyűjtöttük össze. Kitekintünk a német, az amerikai, a svéd és a román színházi világra, hogy lássuk, hogyan kezelték a válságot tőlünk eltérő és hozzánk hasonló színházi struktúrájú országok. Megkérdeztünk fővárosi és vidéki színházigazgatókat, érdekképviseleti szervezeteket, hogy lássuk, milyen szakmai és művészi, közösségi és egyéni stratégiák alakították a színháziak életét.

Körkérdésünkben Rudolf Péter, Máté Gábor, Vidnyánszky Attila, Vándorfi László, Hegedűs D. Géza, valamint a FESZ és a SzíDoSz válaszait olvashatják.

Csokorba szedtük az elérhető támogatásokat: az állami, az érdekvédelmi és a civil segítő pályázatokat és kezdeményezéseket.

Visszatekintünk az 1918-as évre, amikor a spanyoljárvány miatt szintén bezártak a színházak – és közben összeomlott a történelmi Magyarország…

Az alábbi linkre kattintva érhető el a Nemzeti Magazin aktuális száma:

Színház járvány idején