A világhírű francia pedagógus, Jacques Lecoq fő műve, A költői test mostantól magyarul is olvasható. A színházpedagógiai kötet bemutatóját szeptember 12-én 18 órakor a Jurányi Házban tartják. A párizsi iskola vezető tanára, Paola Rizza ez alkalomból Budapesten tartózkodik és a bemutató előtt három napos workshopot tart a Jurányiban található Tünet Stúdióban. Az esemény szervezőivel és a könyv fordítócsapatának két meghatározó tagjával Adamovich Ferenccel és Valcz Péterrel beszélgettünk.

Kakassy Janka interjúja

Honnan ismeritek egymást?

Adamovich Ferenc: Lecoq munkásságával a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának képzésén, 2014-ben kezdtem foglalkozni. Péterrel 2015 novemberében találkoztam először, amikor Lecoq módszerével kapcsolatban kérdéseim merültek fel. Péter rendező, színész, aki elvégezte Lecoq kétéves képzését Párizsban. Péter a lakásán fogadott és nagyon izgalmas beszélgetés vette kezdetét. Felajánlotta, hogy segít a fordításban és javasolta, hogy jelentessük meg a kötetet magyar nyelven.

Valcz Péter: Egy voltam az öt – most már hat – magyarból, akik az iskola fennállásának hatvan éve alatt elvégeztük a kétéves képzést. Szóval minden 10-ik évben van egy magyar. Legutóbb Kőrösi Boldizsár járt oda, egyébként ő lesz a tolmács a workshopon.  

Milyen emlékezetes pillanatai voltak a munkának?

AF: Számomra az egyik legizgalmasabb pillanat az volt, amikor négy év munkájával és számtalan akadályt leküzdve elérkeztünk arra a pontra, hogy a kézirat már majdnem kész volt, a Táncművészeti Egyetem pedig vállalta a könyv megjelentetését. A következő kihívást a szerzői jogok megszerzése jelentette a francia jogtulajdonostól. Megkeresésünkre azt válaszolták, hogy a Lecoq család nem adja oda a jogokat, mert Péterrel van egy lezáratlan ügyük. Mikor elolvastam az üzenetet egy pillanatra elvesztettem a hitemet abban, hogy a kötet valaha is meg fog jelenni. Pedig akkor már túl voltunk több kiadóval is a sokadik eredménytelen tárgyaláson, több sikertelen pályázaton és rengeteg befektetett időn és energián.

VP: Ez egy magániskola. 6700 euró egy évben. Az első évet csodával határos módon (reklám, NKA, szakszervezet, fél éves fizetés) sikerült kifizetnem. Majd továbbjutottam a második évbe…haha. Még egyszer 6700 euró. Akkor aláírtunk egy papírt, hogy ezt a pénzt majd akkor fizetem ki, ha lesz rá pénzügyi lehetőségem. Na, ezt a tartozást hozták összefüggésbe a jogkiadással az örökösök. Nem esett jól. Azt feltételezte, hogy én ebből meggazdagszom, miközben a tartozást nem fizetem. Pedig ez az egész egy nagyon nagy önkéntes munka. És hangsúlyozom, hogy a Lecoq család meg az iskola két teljesen különböző dolog. 

AF: Ezután Péter beszélt a családdal, és végül a Magyar Táncművészeti Egyetem megkapta a jogokat, hogy 300 példányban tankönyvként megjelentesse a kötetet magyar nyelven.

VP: Ez a momentum számomra egy igen kellemetlen élmény volt. Nekem a  legszebb pillanat az volt,, amikor az utolsó lefordított karakter is leütésre került. Kilebegett a könyvből Jacques szelleme és megveregette a hátam. Színházzal foglalkozom, valami nagyon mulandó dologgal. Ez a könyv végre konkrét. Le lehet tenni erre az asztalra. 

Mire figyeltetek a fordításnál és a kötet szerkesztésénél?

VP: Egy elég rendhagyó csapat állt össze. Ferenc csinálta a nyersfordítást angolból, azt korrektúrázta Balassa Csilla, én csináltam a fordítást franciából és a nyersből, Ádám Péter pedig az eredetivel mindennel összevetve elvégezte az utolsó simításokat. Volt néhány olyan rész, ami olyan szakzsargonokat tartalmazott, amit egyszerűen nem tudtunk lefordítani, ezért a szakmabeliekhez fordultam tanácsért. Voltak szavak, amiket már lehetett használni, de olyanok is, amiket meg kellett alkotni.  

AF: A magyar nyelvű kiadás különlegessége az is, hogy tizenhárom képből álló melléklet kapott helyett benne.

VP: És a jelenlegi igazgató, Pascale Lecoq utószót írt a magyar kiadáshoz.

Mit vártok a workshop és a könyvbemutató eseményétől?

AF: Egy komplex élményt Lecoq technikájáról. A rendezvény különlegessége abból fakad, hogy a szakemberek amellett, hogy magyar nyelven olvashatnak Lecoq módszeréről, az iskola egyik legtapasztaltabb mesterével is találkozhatnak. Paola Rizza pénteken Magyarországra érkezik, hogy egy háromnapos workshopot vezessen. A könyvbemutatón egy harmincperces munkabemutatót is tartunk a workshop anyagából, így vendégeink nemcsak olvashatják, hanem a gyakorlatban is láthatják Lecoq módszerét. Ezen az eseményen a részvétel ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt.

VP: Az egyik erősíti a másikat. A másik emeli az egyiket. Tudom, hogy idealizmusnak hat, de szeretnénk inspirálni a táncos- és színészképzést Magyarországon. Egyszerűen azzal, hogy magáról a pedagógiáról beszélünk. És nem valami másról.  

AF: Hiszek abban, hogy a könyvbemutatóra ellátogató vendégek inspirációt merítenek Lecoq módszeréből és felhasználják saját környezetükben. Mivel Lecoq színházpedagógiai módszere a mozgásra és a maszkhasználatra épül, célja pedig alkotókat képezni, ennek a megközelítésnek a táncművészek oktatásában is jelentős szerepe lehet. A módszer segítségével közös pontokat alakíthatunk ki a tánc- és színművészeti képzőintézmények pedagógiai programjában. 

Kik vesznek részt a könyvbemutatón? 

VP: Paola Rizza mellett, elfogadta meghívásunkat Zsámbéki Gábor is, aki korábban Jacques Lecoqot hívta el az SZFE-re. Olyan vendégeket is várunk, akik akkor részt vettek a kurzusán.

AF: Bolvári-Takács Gábor is velünk lesz, aki a Magyar Táncművészeti Egyetem volt rektora és egyben a könyvsorozat szerkesztője. Az előadók, a workshopon résztvevők és a meghívott vendégek színes szakmai hátterével szeretnénk elindítani egy olyan kezdeményezést, amely egységesen megszólítja a hazai színház- és táncművészeti szakmát.

VP: De várunk mindenkit, aki az elmúlt harminc évben színészeket vagy táncosokat tanított. Lecoq erre tette fel az életét. Az ő története gesztus lehet ennek a szakmának.  

Mit gondoltok, mekkora érdeklődésre tart számot Lecoq technikája Magyarországon? Például hányan jelentkeztek a workshopra?

AF: A vártnál lényegesen többen. Az esemény kihirdetése után 15 nappal elfogyott mind a harminc hely. A jelentkezők Magyarországról és a határon túlról is érkeztek. Lesznek Budapestről, Pécsről, Debrecenből, Kaposvárról, Marosvásárhelyről, Szatmárnémetiből, Temesvárról és Kolozsvárról is. Nemcsak színművészeket találunk a jelentkezők között, hanem több hazai táncművészt, drámapedagógust, cirkuszművészt is. Az eseménynek a színház és mozgás határterületén alkotó Tünet Együttes ad otthont.

Dr. Adamovich Ferenc:

Hatéves korában került kapcsolatba a táncművészettel. 10 év néptánc után elvégezte a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc-színházi tánc tagozatát, majd a néptánc pedagógus mester szakát, végül a gyakorlatvezető mentor tanár képzését is. A közelmúltban fejezte be a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának képzését színháztudomány területen, ezzel PhD fokozatot szerzett. A képzés keretein belül kutatási témájának egy mozgáspedagógiai rendszer, az affektív mozgáspedagógia létrehozását tűzte ki. Ennek kapcsán vett részt Jacques Lecoq: A költői test című könyvének magyar fordításában, amely a Magyar Táncművészeti Egyetem gondozásában jelent meg. Ismereteit jógaoktatóként a jóga terminológiájában és a pszichológia területén is folyamatosan bővíti. Elméleti és gyakorlati eredményeit a szakterületet meghatározó tánc- és színháztudományi konferenciákon publikálja. Emellett 16 éve magyarországi és nemzetközi színházi produkciókban vesz részt táncművészként. Jelenleg a Vígszínházban és a HuNKuN DaNCe-ben dolgozik. A mozgástanulás kognitív és affektív hátterének kutatását tekinti küldetésének.

Valcz Péter:

Színész, rendező, asztalos. A Kaposvári Egyetem első színész osztályába járt Babarczy László tanítványaként. Két évet a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött, ekkor már rendezett az egyetemen. Majd elvégezte a párizsi Jacques Lecoq Nemzetközi Színházi Iskolát. Hazatérve pesti függetlenekhez csatlakozott (KOMA Társulat, Tünet Együttes), majd két évre a bajor Stadttheater Ingolstadthoz szerződött színészként. Azóta szabadúszó színházcsináló. Rendezett a Szkénében, a Bethlen Téri Színházban, Nyíregyházán, Szolnokon és Debrecenben, szervez, játszik, ír és farag.