Hosszú – a Nemzeti Filmintézet (NFI) és a magyar animációt dicsérő – interjút adott az Indexnek Káel Csaba (aki a beszélgetésbe bevonta Temple Rékát illetve Zákonyi S. Tamást is), amiből kiderült többek között, hogy egyelőre nem érkezett megkeresés az NFI-hez a mohácsi csatát feldolgozó filmre, hogy a Most vagy soha című Petőfi-film utómunkálatai jelenleg is zajlanak, és a produkciót jövő március 15-én bemutatják. A filmből Káel már látott részleteket, azok „nagyon ígéretesek” és meglátása szerint a téma friss megközelítését mutatják.
A filmügyi biztost arról is kérdezték, mi alapján kap például Rákay Philip állami milliárdokat a filmes projektjeire, miközben olyan sikerfilmeket jegyző alkotók, mint Herendi Gábor, Bereményi Géza vagy Till Attila filmötleteit rendre visszadobják.
Káel kijelentette, hogy a pályázat minősége alapján döntenek a támogatásokról, rengeteg szakmai szempontot mérlegelnek. Zákonyi S. Tamás (A nemzet aranyaicímű dokumentumfilm rendező-producere) ehhez annyiban szólt hozzá, hogy neki is volt olyan pályázata, amit nem támogatott a döntőbizottság.
„Azt se felejtsük el, hogy például Goda Kriszta úgy rendezhette meg az ötszázhatvanezres nézettséget elérő Szabadság, szerelem című filmjét, hogy előtte egy rendezése volt, a Csak szex és más semmi. Lehetőséget kapott és bizonyított. Ezt másoknak is meg kell adni.”
Amikor az újságíró erre megjegyzi, hogy Goda Kriszta is tévéfilmeket rendez manapság mozis produkciók helyett, Káel úgy fogalmaz: „gyakran érzem úgy, hogy vannak újságírók, akik nem szeretik, ha egy cikknek pozitív üzenete van”.
A biztos nem kívánt reagálni Geszti Péter-kijelentésére sem, miszerint ha ragaszkodik Nagy Ervin szerepeltetéséhez, nem készíthette volna el Szia, Életem!című filmje, sem arra, hogy Reisz Gábor Velencében nyertes Magyarázat mindenre című filmje nem a magyar, hanem a Szlovák Audiovizuális Alap támogatásával készült el.
Azt azonban leszögezte: „Általános európai tendencia, hogy az államok egyre kevésbé tudják finanszírozni a filmgyártást. Ennek a területnek egyre inkább el kell tartania magát, amit a disztribúció segíthet, minél több új termékkel. Amerikában nincs állami támogatás a filmgyártásra, mégis sokan elég jól megélnek belőle.”
Arról is faggatták, hisz-e a Hunyadi-projektben: „Rettenetesen hiszek benne, látom a rengeteg befektetett munkát, és úgy dramatizálják a történetet, hogy nemzetközileg is értelmezhető lesz. A komoly, nagy tapasztalatú, nemzetközi szinten jegyzett producer, Robert Lantos személye is ezt ígéri. Ez egy hatalmas kísérlet, ilyet még nem csináltunk.”
Elkészült egy másik történelmi sorozat is, a Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját feldolgozó Tündérkert, amiről így nyilatkozott: „Nagyon fontos, hogy ez a két sorozat bizonyos szempontból egymásra épül. Magyarországon van öt nagy stúdió komplexum, de egy-egy ekkora munka jelentősen leköti a kapacitásokat. Közben az amerikai filmek is itt forognak. Nem véletlenül határoztuk el a Covid-járvány alatt, hogy fejleszteni fogjuk a fóti telepet. Ez is egy stratégiai döntés volt, jövőre el is készül. Az a célunk, hogy ne csak nemzetközi szerviz produkciók készüljenek, hanem legyen terep a magyarok produkcióknak is.”