A Budapest Táncszínház új bemutatóval készül a Ha a világ enyém lenne c. darab mellé, amit Paprika címmel Raza Hammadi Párizsban élő táncművész és koreográfus álmodott meg a társulat számára.
“Elmélkedéseim során magányosan gondolkodom – de ne gondoljatok valami szomorú dologra – ez esetben a magány csak egy nyugodt, békés elmélkedés a létről. Tanulmányaim és tapasztalásaim egy számomra kedves világot favorizálnak és próbálnak életben tartani. A mindennapok teendői és valami furcsa rohanás nem mindig engedik, hogy tisztán lássuk magunkat és a körülöttünk lévő világot.
Egyben biztos vagyok: hogy én, mint ember, egymagam nem tudtam volna, nem tudnék, és nem leszek képes megküzdeni az élet kihívásaival.
Miközben a lelkem szárnyalni szeretne, mégis a legeslegfontosabbak azok az emberek, akik életem során mellettem voltak, és együtt éltük a mindennapok szomorú hétköznapi és vidám perceit. Az elmúlt években mintha jobban zavarnának a világ változásai, mint azelőtt. Sokszor féltem az embert, és sajnos nem értem, miért akar mindenáron a feje tetejére állni. A darab címéből érezhető, hogy valami lehetetlent szeretnék, de higgyétek el, nem őrültem meg. Ha a világ enyém lenne, a gáncsoskodók ellenére mindent ugyanúgy csinálnék – a magam és a világ örömére” – fogalmaz a darab kapcsán Raza Hammadi.
Raza Hammadi művészi megközelítése a különböző koreográfiai, esztétikai és zenei nyelvek találkozásának, szembenézésének, egybeolvadásának kedvez. Szemléletének eredménye tükröződik koreográfiáiban, amely sokoldalúan szemléli az életútvonalakat, az emberi kapcsolatok összetettségét és az ezekből fakadó gyakorlatokat.
A kultúrák keveredése, a szabad szellem és hangnem munkáiban azok az elemek, amelyek hozzájárulnak az új esztétikai formák létrejöttéhez, valamint a népek és képzeletük jobb megértéséhez.
Raza Hammadi a Budapest Táncszínház táncosait állítja szembe saját kultúrájukkal, előtérbe helyezve a magyar zenei és tánchagyományokat. Megannyi karcsú, szabad test egy színpadon, letisztult dekorációval. Maxime Augais, a Raza Hammadival hosszú éveken át együtt dolgozó zeneszerző zenéjének köszönhetően a tánc és a hang egy harmadik dimenzióba emeli a teret.
A több mint 30 éve alakult Budapest Táncszínház repertoárján egyaránt megtalálható felnőtt, ifjúsági és gyermekelőadás, fontos feladata a fiatal korosztály színházi nevelése, a mozgással, tánccal való megismertetése. Sokszor dolgozik együtt elismert, nemzetközi koreográfusokkal, rendszeresen vendégszerepei külföldön. Földi Béla Harangozó Gyula-díjas, Magyar Érdemrend Lovagkeresztben részesült táncművésszel, koreográfussal, a Budapest Táncszínház alapító igazgatójával a Pesti Műsor beszélgetett.
Az interjúban kifejtette: “Raza Hammadi több mint 30 éve jár Magyarországra, és valóban szereti, spagettit készít magának Erős Pistával. Számára a magyarok energiája, léte, dinamizmusa, csípőssége képi világban harmonizál a paprikával. Szereti Magyarországot, a harmadik otthonának tekinti, Algériában született, kétévesen került Franciaországba, ott nevelkedett és tanult. Párizsban él, de rengeteg magyar barátja van, úgy gondolta, a paprika nagyon jó asszociáció a magyarokra. Az első részben az én darabom, a Ha a világ enyém lenne látható majd, a második részben pedig a Paprika, ami 25 perces, dinamikus, rövid, mint az Erős Pista, benne van a paprika összesűrített, ütős esszenciája. Sokat próbálunk, az együttes tagjai még szokják a mester precíz stílusát, erősen inspirálja őket, annak ellenére, hogy sokat követel, aminek nem könnyű megfelelni. De úgy látom, jó úton járunk, és remélem, nem mossa el a világpolitika vihara és a gazdasági nehézségek.”
A XVI. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón szeptember 19-én mutatták be a Lisztmánia című produkciót, a budapesti premiert azonban lemondta a Nemzeti Táncszínház a megnövekedett energiaköltségek miatt. A kérdésre, hogyan próbálják meg átvészelni ezt az időszakot, elárulta:
“A Nemzeti Táncszínház komoly nehézségekkel néz szembe, szeptemberben hét felnőtt előadásból négyet már lemondtak. Ez a gazdasági helyzet nehezen fogja érinteni a kulturális szférát, minket is, de megpróbálunk erősek maradni. Nem azt szeretnénk kommunikálni állandóan, milyen nehéz a sorsunk, mert mindenkié az. Megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből az időszakból.
A covid előtt nagyon sokat játszottunk a stúdiószínházunkban, a DEPO-ban, ahol a hazai táncélet számos együttese megfordult. Úgy gondoltuk, azoknak az előadásoknak, amik elmaradnak a Nemzeti Táncszínházban, megpróbálunk helyet biztosítani a DEPÓ Stúdióban, kisebb közönség előtt, így nem keletkezik anyagi veszteség. A nézőkben és a táncosainkban is tartanunk kell a lelket, hogy a gyönyörű szakmánk el ne vesszen. Szeretném, ha a Nemzeti Táncszínház igazgatója, Ertl Péter támogatna ebben, mert fontos, hogy érezze, hogy a Nemzeti Táncszínház és a szakma mellett állok.”
Ha a világ enyém lenne
Jelmeztervező, Fénytervező, Koreográfus: Földi Béla
Raza Hammadi: Paprika
Táncosok: Denise Camassa, Aurora Basilica, Yvette Levine, Varga Donát, Varga Bendegúz, Matthew Bell, Damien Ledenon
Zene: Maxime Augais
Koreográfus: Raza Hammadi