65. születésnapját ünnepelte a napokban Szerednyey Béla. A Jászai Mari-díjas színész-rendező ennek kapcsán a Bors-nak adott interjút, amelyben kifejtette, sem szakmailag, sem a magánéletében nincs hiányérzete, mint mondja, a „Jóisten ezt nem hagyta”.

„Ilyenkor óhatatlanul eljön az életpálya összegzésének ideje. 65 évesen az ember majdnem minden országban kap egy kis segítséget, és azt szokták mondani, a nyugdíjas maradjon nyugton. Ha ez bekövetkezik, átgondolja, mindent jól csinált-e vagy sem. Ha nem, még mindig lehet javítani. Egy szabad évtizedet képzelek el magamnak, mert az eddigi – amatőr színészként 9 éves koromban kezdtem – 56 évem rettenetes kötöttségben telt. A színház mindenkinek kötelék. Ahogy Amerikában mondják, Show Must Go On, a show-nak mennie kell tovább, és ez mindent felülír, akár melyik oldalán áll az ember a nézőtérnek. Bármennyire is akartam, ezt a kötöttséget most sem tudom felrúgni, de legalább én mondom meg, mit vállalok el. Megpróbálok innentől szabadabban élni” – fejtette ki a színész.

„Nem tudom, hány évem van még hátra ebből az életből, a saját kezembe szeretném venni az irányítást, bármennyire is nehéz” – tette hozzá.

Arról szólva, hol találkozhatunk vele a közeljövőben, elárulta: „Cseke Péterrel 30 éves barátság köt össze, amióta a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója, minden évben rendezek vagy játszom egyet náluk. Most tavasszal mind a kettő megtörténik, le fogok költözni áprilisban Kecskemétre. Előtte pedig a másik barátommal, Szente Vajkkal csinálunk a Játékszínben egy előadást, amiben április elsején lesz a bemutatója, melyben szintén játszani fogok.”

Szerednyey Béla azt is elmondta, most ismét több munkát vállal, de a télen sikerül kevesebb előadást vállalnia, egy darabig egyensúlyba tudta hozni a szakmai és a családi életét.

A teljes interjú itt olvasható.

Szerednyey Béla 1958. február 22-én született Budapesten. Kilenc évesen állt először színpadon egy Móra Ferenc adaptációban, gyakorlatilag képzett színészként érkezett a Színművészeti Főiskola felvételijére, „túlképzettsége” miatt azonban elküldték a Nemzeti Stúdióba, hogy előássák belőle a színészmesterséghez szükséges „emberi alapanyagot” is. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1981-ben végezte el, osztályvezető tanára Kállai Ferenc és Szirtes Tamás volt. Gyakornokként került a Madách Színházba, a főiskola elvégzése után csatlakozott a társulathoz, amelynek 2022-ig oszlopos tagja volt.

Több filmben és sorozatban is játszott jelentős szerepet. Feltűnt többek között a Linda vagy az Angyalbőrben sorozatokban, a Kútfejek, az Egy szoknya, egy nadrág, az Egy bolond százat csinál vagy épp a Nagykarácsony című filmekben.

Szerednyey Béla elmondása szerint nem szégyelli a Lindában betöltött szerepét, de mindig eszébe jut róla egyik nagy példaképe, Zenthe Ferenc hasonlata: két szörnyű dolog van egy fiatal színész életében – amikor szerepet kap egy népszerű sorozatban, a másik pedig, amikor nem ő kapja meg. 

Rendszeresen szinkronizál, ő Nils Holgersson vagy Tréfi (Hupikék törpikék) magyar hangja.

Pályafutása során olyan klasszikusokban lépett fel, mint a Páratlan páros, Az Operaház Fantomja, a Producerek, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Csókos asszony. „Biztos sokan megköveznek emiatt, de úgy gondolom, hogy minden színházi előadásnak a közönségsiker a fő értékmérője. Egy nagy színház akkor sikeres, ha sokan kíváncsiak rá. A csupán szűkebb rétegeket megszólító műhelyek is fontosak, de máshogy kell megítélni az ő működésüket, mint a miénket. Egy ekkora nézőterű házban, mint a Madách, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy az előadásaink ne arassanak közönségsikert” – nyilatkozta egy interjúban.

A közönség jelenleg a Turay Ida Színházban (Bakancslista), a Játékszínben (Dominógyilkosság, A vád tanúja, Legénybúcsú), a József Attila Színházban (Macskafogó, Vesztegzár a Grand Hotelben), a Madách Színházban (Meseautó, Mary Poppins) és az Erkel Színházban (Kőszívű – A Baradlay-legenda) láthatja színpadon.

Szerednyey Béla a rendezőként is több ízben bemutatkozott. 1998-ban Jászai Mari-díjat kapott, 2011-ben Területi Prima díjban részesült, 2012-től pedig A Magyar Érdemrend tisztikeresztje tulajdonosa. 2014-ben Érdemes művész, 2021-ben pedig Kiváló művész lett.

„Nézze, a zöldségesnél sem kérdezhetjük meg a körtétől azt, hogy éppen miért nem vásárolják őt meg. Én itt vagyok, a rendezők ismernek, tudják, hogy mit tudok – ma nem olyan időket élünk, amikor egy színésznek nagy lehetősége lenne válogatni. Ráadásul szerintem ez nem is feladatunk: a színésznek abban áll a felelőssége, hogy a ráosztott szerepeket legjobb tudása szerint valósítsa meg, legyen szó musicalról, drámáról, bohózatról” – vallja a színész.

Forrás: Wikipédia, Madách Színház, Bors, Deszkavízió, Színház.hu, 7óra7