A Kaposvári Egyetem egykori diákjai a Nyugat.hu-nak nyilatkoztak.
Forrás és a teljes nyilatkozatok ITT.
Bergendi Barnabás
2019-ben végzett Kaposváron, azóta a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja.
„Nem a hallgatók lépése, hanem a helyzet drasztikus. (…) Ott volt Kaposvár! Megmutathatták volna, hogy hogyan is gondolnak egy igazán top művész képzést. Talán az SZFE-re is beköszönt a meg nem tartott órák és kamu tantárgyak és kamu érdemjegyek kora? Vagy az SZFE-re nem, mert az ott van a szomszédban, nem kell majd annyit autózni? Ott már tanítani fognak mindent rendesen? Hát én igazán remélem, hogy most már végre egyszer sikerülni fog valami jót építeni a romokon. Hozzáteszem, a fentiekben még véletlenül sem Eperjes Károlyra, osztályfőnökömre és mesteremre gondolok. Ő minden erejét arra fordította az öt év alatt, hogy átadja a tudását nekünk. (…) Az a Vidnyánszky Attila, akit én személyesen ismerek nagyszerű szakember és szeretetre méltó, szeretetteljes ember. Na most ehhez képest, amit most látok, felfoghatatlan számomra.”
Törő Gergely
2019-ben végzett Kaposváron, azóta a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja.
„Én teljes mértékben az SzFE-s hallgatók mellett állok. Azt látom, hogy tenni akarnak valamit az iskolájukért és már nincs más eszköz a kezükben. Nem az háborít fel, hogy a kormánynak vannak bizonyos törekvéséi a magyar színházzal kapcsolatban, hanem az, ahogyan ezeket végre hajtják. Erővel, párbeszéd nélkül, és a szakma teljes figyelmen kívül hagyásával. Előbb talán a Kaposvári Egyetemet kellene rendbe rakni, ugyanis lenne mit. És akkor Vidnyánky megkapja a másik színészképző egyetemet is? Szerintem egyszerűen arról van szó́, hogy ő megfelelt ideológiailag, és most egyszemélyben ő határozhatja meg a magyar színház jövőjét.Dolgoztam már együtt vele és nagyon szerettem. Rendezőként emberi, barátságos, megértő̋, nyitott és felkészült volt. Épp ezért egyszerűen érthetetlen számomra, hogy most mit csinál.”
Maizác Fanni
2019-ben végzett Kaposváron.
„Egyáltalán nem a politikai-ideológiai oldalát szeretném ennek az egésznek megfogni, hanem egy sokkal gyakorlatiasabb részét. Vidnyánszky Attila egykori rektor helyettes nem végezte el a feladatát. Ha ez másként lett volna, most több száz diák mondaná azt Kaposvárról az SZFE-seknek, hogy nyugodjatok meg, bízzatok, tudja mit csinál és számíthattok rá. Ehelyett a Kaposvári Egyetem hallgatói csöndben vannak. A többiekről nem tudok nyilatkozni, a magam részéről valóban eddig félelemből nem nyilvánultam meg, hiába hangoztatják, hogy ott szabad képzés folyik, szabad gondolkodás, én nem ezt tapasztaltam. Ha osztályfőnökünk bármely dolgában -és nem személyes- szakmai dolgokról beszélek, nem értettünk egyet, nem volt kihez fordulni. Hol volt Vidnyánszky Attila mikor tömegével maradtak el óráink? (…)”
Egy lány, aki név nélkül nyilatkozott
2018-ig járt a Kaposvári Egyetem Színművész Szakára.
„(…) Vidnyánszky olyan embereket hozott tanítani, akiknek vagy kioperálták a gerincét, vagy már előjegyezték őket a műtétre. Volt, aki alig tartotta meg az óráit, másnak szakképesítése nem volt ahhoz, amit tanított. Elmesélek egy történetet, ami nagyon jól példázza, hogy mennyire foglalkoztak a tanáraink az egyetemi képzéssel. Kecskemétről, a Katona József Színházból egyik reggel engem hívott a tánctanárunk kétségbeesetten, hogy a négy osztályból egyik se, és a tanárok közül is egyedül ő van ott. Ez azért volt nagyon gáz, mert a Kaposvári Egyetem Színművész szakának aznap volt ott Kecskeméten a nyílt napja. Az osztályfőnökök szakmai gyakorlat alatt azt értik, hogy elviszik az osztályukat a saját színházukba és beállítják őket statkózni (statisztálni). Felteszem a kérdést: Tényleg így kell kinéznie egy színészképzésnek? (…).”