A legnagyobb élő magyar filmesek egyike, mondta Káel Csaba filmügyi kormánybiztos, amikor az SZFE-hez való leszerződését bejelentette. Koltai Lajos nem foglalkozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakulása körül gerjesztett feszültségekkel, örömmel vállalja a feladatot, amire felkérték: a filmrendezői művész mesterképzést. A Mandinernek nyilatkozott.

A teljes interjú ITT érhető el.

A kérdésre, mit szólt, amikor eljutott hozzá Káel Csaba felkérése, elárulta: „Jólesett, hogy arra kérnek föl, amihez értek. Szabó István a Napfény íze című filmje végén van egy jelenet, amikor az apa a gyerekének elmondja, mire vigyázzon az életben, mit csináljon, és mit ne. „Főleg ne csinálj olyat, amihez nem értesz” – mondja neki. Engem most arra hívtak, amihez a legjobban értek. 40 éve vagyok a pályán, elképesztő dolgok értek ezalatt, fantasztikus sikerek, a legjobb emberekkel dolgozhattam együtt.” Koltai Lajos beszélt Szabó Istvánnal és Gothár Péterrel közösen elért sikereikről és arról is, hogy Szabóval négy közös filmjük is Oscar-esélyes volt, a Mephisto meg is kapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat.

Annak kapcsán, mi hiányzik az utóbbi évtizedek hazai filmjeiből, és mi volt az erősségük ezeknek az ikonikus filmeknek, Koltai úgy fogalmazott: „A legfontosabbnak azt tartom, hogy nagyon őszintének kell lenni magunkhoz és a történetünkhöz, amit elmesélünk. Mindig az lepte meg a világot, hogy a magyarok milyen őszintén beszélnek a saját dolgaikról, ettől taroltunk. (…) Tele vagyunk történetekkel, személyesekkel is, ezekről úgy kell beszélni, hogy érzelmileg ne tartsuk távol magunktól. Én mindig érzelmes voltam, a Sorstalanságban is.”

Arról is faggatták, vajon mit kell megtanítani a leendő fiatal rendezőknek: „Egyszer, amikor doktori képzést tartottam, megkérdeztem, mit várnak tőlem, azt felelték: csak add és tanítsd magadat. Káel Csaba is ezt kérte tőlem, hogy adjam át azt a tudás és tapasztalatot, ami mögöttem van. Nincs is ennél szebb feladat! Az én dolgom a hároméves alapozó képzés utáni plusz két év művészmesterképzés, vagyis elvinni a rendező szakos hallgatókat a diplomafilmjük végéig. Ez a felkészülés, a közös lét a legszebb része a főiskolának.”

A színművészeti egyetem körüli tiltakozásokról szólva azt mondta: „Egyáltalán nem vagyok részese ennek. Engem egy feladattal kerestek meg, egyéb dolgokkal, belső konfliktusokkal egyáltalán nem foglalkozom, nem is tudom, egyáltalán hol tart a helyzet, hogy ki maradt, és ki ment el. Ez egy rossz feszültség, amit nagyon nehéz feloldani, kezelni, és nehéz lehet benne részt venni is. Én csak azt tudom, hogy engem felkértek egy feladatra, én pedig elvállaltam. És biztos, hogy mindent meg is fogok tenni érte. Örülök, hogy méltó körülmények között új helyen lehet majd tanítani, és végre elindulhat egy új korszak a filmes képzésben. A magyar film ügye most jó csillagzat alatt áll, minden adott ahhoz, hogy valami igazán jó szülessen.”

A teljes interjú ITT érhető el.