A Flying Data Kollektíva neofuturista drónokon röpít 2073 Budapestjére. A részvételi színházi előadáson életre kel az egyenlőség és a társadalmi igazságosság a Budapest Egalitárius Ökovárosban. Az összefüggések és adatok megértésében a mesterséges intelligencia segíti az antifosszilista polgártársakat.

„2073: Budapest világszerte emlegetett mintaváros. A Duna-parti megapolisz lakói az antifosszilis nemnövekedés jegyében élik boldog és egészséges napjaikat, és nincs más dolguk, mint az élő és élettelen környezettel kialakított harmonikus kapcsolatuk egyéni és kollektív ápolása. Az aktív és megbecsült öregek emlékezetében is csak halványan dereng a 2000-es évek első két évtizede, amikor a fejlődés fenntarthatóságát, ha úgy tetszik, a gazdaság fenntartható fejlődését újrahasznosíthatatlan repoharak és a robbanó és elektromos motorral is felszerelt hibrid hajtásláncú autók voltak hivatottak szavatolni. 

Az általános újrahasznosítás, a száz százalékosan körforgásos felhasználás miatt 2073-ban csupán néhány múzeumi raktárból előkerült tárgyi relikvia és az 50 évvel korábbi statisztikák alapján rekonstruálható, hogy milyen is volt az élet a gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségek globális felszámolása előtt. A 21. század harmadik harmadában persze, mint mindenre, erre is van már megoldás. A Budapest 200 rendezvénysorozat részeként a muzeológusok korabeli kezdetleges, de már autonóm és repülésre képes ágensekre (ahogy 2023-ban úton-útfélen nevezték őket: drónokra) koreografált színpadi adatvizualizációval mutatják be, hogy mekkora slamasztikából sikerült kikecmeregnie az emberiségnek, mielőtt rátalált a helyes útra.

Ez a szép új jövő a margitszigeti Kristály Színtérben pár napja bemutatott Flying Data című formabontó perfomansz kerettörténete” – számolt be a https://qubit.hu.

„A drónszínházi előadás ötlete három éve pattant ki Nina Kov rendező-koreográfus fejéből. A Franciaországban született, a londoni Laban intézetben képeződött, majd a Sadlers Wellstől a Trafóig számos színpadot megjárt alkotó több mint egy évtizede dolgozik drónokkal” – hívja fel a figyelmet a Népszava.

„Eleinte esztétikai szempontból közelítettem a drónokhoz, izgatott a test és a tudatalatti kapcsolódása a gépen és a mozgáson keresztül. Aztán rájöttem, hogy a méretarányuk kiválóan alkalmas arra, hogy papíron bemutathatatlan számokat megjelenítsünk. Akkor kezdtem adatokat vizualizálni velük, mikor a Covid-görbéket nézve feltűnt, hogy az agyunk mennyire nehezen áll rá, ha valami lassan indul, aztán egyszercsak berobban. Kifogytunk az eszközökből, hogy az embereket érthetően informáljuk, ebben is segíthetnek a drónok. (…) Az adatvizualizáció fontos, mert muszáj elmagyarázni, hogy ezek az elképesztő egyenlőtlenségek, amelyek a társadalmat szétszakítják, ugyanazok az erők, mint amelyek a globális klímakrízist fűtik” – nyilatkozta Nina Kov.

„Nekem bonyolult a viszonyom a technológiához” – folytatja Törley-Havas Sára daramturg.

„Sokszor érzem azt, hogy nincs érzékem hozzá, általában tönkreteszem a kütyüket, pedig alapvetően nem zárkóznék el ettől. Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy drónok is lesznek, élveztem, hogy így újfajta tudást szerezhetek.”

„Az is célunk volt, hogy a darab inkább az érzelmekre hasson, mint az agyra. Érdekel, hogy felnőttek hogyan vehetők rá a játékra, olyan partnerségre, mint ahogyan a gyerekek játszanak egy szerepjátékot, vagy mint egy szabadulószobában, beleéljék magukat az előadásba” – teszi hozzá Sára.

„Abban kell hinni, ami még nincs, de kellene, hogy legyen. Ezt szeretném erősíteni az emberekben, de ehhez a valósággal is muszáj szembesülni zsigerileg” – osztotta meg ars poeticáját a Qubittel Nina Kov, a nagyjából 50 perces időutazás rendezője, aki a kereskedelmi forgalomban is kapható, kicsi, de bivalyerős CrazyFliekvadrokopterekből átépített, legfeljebb 10 perc folyamatos repülésre képes drónok és egy hús-vér táncos-színész segítségével tette láthatóvá a társadalmat és a gazdaságot leíró adatokat, statisztikákat.