Krasznahorkai László író 1954. január 5-én született Gyulán.

A gyulai alap- és középfokú iskolák után Szegeden, majd Budapesten jogot hallgatott 1974-1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977-1983 között szerzett magyar-népművelő diplomát. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977-1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író.

Első regénye, korai főműve az 1985-ben megjelent Sátántangó, amelyből 1994-ben Tarr Béla rendezett világszerte rendkívüli elismeréssel övezett, formabontó, hét és fél órás filmalkotást. Az ellenállás melankóliája című regényét szintén Tarr és állandó alkotótársai adaptálták filmvászonra Werckmeister harmóniák címmel.

Krasznahorkai először 1987-ben hagyhatta el a kommunista Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A rendszerváltás óta sűrűn változtatja lakóhelyeit. Gyakran tért vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.

1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, akkori élményeiről Mongóliában és Kínában Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így ír róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja.”

1993-ban megnyerte az év legjobb könyvének díját, a Bestenliste-Preis-t Németországban Az ellenállás melankóliája című regényéért.  A Háború és háború című regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.

2004-ben munkásságát Kossuth díjjal ismerték el, 2015-ben pedig a Man Booker Prize rangos nemzetközi könyvdíját nyerte el.

„Krasznahorkai írásainak talán egyik legnagyobb erénye egy olyan emberi mélységperspektíva-teremtés, amelyben gondolkodásunk alapkategóriái átértékelődnek. A mélybe nézve az olvasó is elszédülhet, elveszítheti a biztos fogalmak kapaszkodóját” – írja Zsadányi Edit az íróról készült könyvében.