Olga Tokarczuk Nyughatatlanok című nagyregénye gazdag gondolatisága miatt nehezen megfogható írás. A portugál Teatro O Bando megkísértette a lehetetlent, és Nomádok címmel színpadra adaptálta Nobel-díjas lengyel írónő önéletrajzi és esszéisztikus betétekkel teli művét. A produkció a Kolibri Színház által szervezett PlayOn! Fesztiválon járt, erről írt beszámolót Papp Tímea.
A 2007-ben írt regény eredeti címében begunok szerepelnek, akik az orosz óhitűek radikális csoportja, akik úgy vélték, hogy ha egy helyben maradnak, kiteszik magukat a gonosz támadásainak, a folyamatos mozgás azonban megváltja a lelket. A mi begunjaink, azaz örök utazó nomádjaink számára mintha a mobiltelefonok cellainformációitól a közterületi kamerákig a digitális technológia lenne az apokalipszis szörnye. Erről csinálni ifjúsági és felnőttközönségnek szóló előadást, ráadásul egy olyan együttműködés keretében, amely a digitális technológia színházi lehetőségeit vizsgálja – ez a lehetetlen igazi megkísértése.
Nagy szabadságot adtak a nézőknek a portugálok, mert az elején – még angolul – egyértelművé tették, mindenki oda üljön, menjen, álljon, ahol úgy érzi, neki a legjobb. Aki közelről akarta őket figyelni, nyugodtan megtehette, aki aktívabban vonódott be, szintén volt rá lehetősége, de ha valaki csak üldögélni akart a helyén, passzív nézőként, azzal sem volt baj. A biztonságos, szabad közegben mégsem lehetett könnyen rácsatlakozni az előadásra, a portugál szavak ereje ugyanis a nyelvi korlátok miatt kevésbé tudott ütni.
Az előadás egy későbbi pontján, majdnem a végén azonban elhangzott egy mondat a színpadról angolul, egy tanács, ami utólagos magyarázatnak is beillett arra, miért döntöttek úgy az alkotók, hogy nincs felirat vagy folyamatos szinkronfordítás. Felejts el mindent, teljesen mindegy, mit jelentenek a szavak, csak érezz – szólt a tanács. És valóban, a két színésznő kiszámíthatatlan mozgása, a méretes fehér csempepanelekre vetített fekete-fehér, elmosódott iparikamera-szerű képek, az öltözőszekrénytől foodtruckon át szervertárolóig sokféle, a történethez kapcsolható asszociációt keltő, meglepő előbukkanásokra és elbújásokra alkalmas díszletelemek, a játék- és a nézőtér közti határ lebontása és a szuggesztív színészi játék segítettek abban, hogy az alapmű történeti-gondolati esszenciája mégis megérezhetővé váljon.
Másfél évtizeddel ezelőtti megjelenésekor a regényt egyfajta disztopikus előrejelzésként tekintették, mára ez a jelenünk. Az optimizmusra azonban egy dolog mégiscsak adhat okot: az, ahogyan az előadás két, elegáns kezeslábasba, csizmába öltöztetett piros és lazán topis kék nyughatatlan nomád asszonya külön világaik ellenére szép lassan egymásra hangolódtak.
Szerző: Papp Tímea