2021. december 2., 19 óra és december 5., 24 óra között az eszinhaz.hu-n nézhető a Katona József Színház Mennyekbe vágtató prolibusz. – Weöres Sándor-írások c. előadása, amelyet Fekete Ernő hét éven keresztül töretlen sikerrel játszott a Sufniban.

Fenn nyilaló robogás. Lenn ellankadnak a léptek. 
Ó, mit akartam mondani ezzel? Mit tudom én már! 
Ködből kelnek a szók, gyorsabban a gondolatoknál; 
mondatok összeszövődnek, a semmit fogva az űrben.

Kritikus szemmel a darabról:

„Nem az az elsődleges, mit ad elő a színművész, hanem az, hogy kit. A Katona József Színház Sufnijában tartott versszínház-premier észjárást, alkatot, mentalitást jelenít meg. Szuverén univerzumot. Szavak, sorok, rímek, szövegdallamok: háromezer-hatszáz másodperc Weöres Sándor közelében.
Fekete Ernő, aki egy évtized óta készült önálló estjére, úgy ölti egy órán át a verseket, versrészleteket, hogy az első pillanattól az utolsóig ámulnunk kell a költő műveinek keresetlen egyszerűségén, mely a legmagasabb rendű, gyönyörű nyelvi-bölcseleti kigondoltság is. Lefegyverző természetességgel áramlik a monodrámaszerű összeállítás, pedig – kevés kivételtől eltekintve – nem Weöres legjelentékenyebb vagy legismertebb költeményei kaptak helyet. S mégis az a benyomásunk: sem a poéta, sem tolmácsolója nem téveszt el egyetlen szót sem. Nagyon nehéz bármiféle céltudaton rajtakapni a repkényes szerkesztés kacsait, vezérelveit, műhelytitkait, mert a legtöbb szólamnak az ellenkezője is képviselteti magát. A gyerekversnek mondott darabok is küldenek hírnököt a játékos evilágiság berkeiből, de istenek és lelkek is szálldosnak mindenfelé, bár akad, akinek csak a ganajdombon jut hely, Animus és Anima pedig hokedliről szaval.”Tarján Tamás, kultura.hu, 2010. március 11.

Fekete Ernő nem szaval. Nem verset mond. Nem színészi eszközeivel színezi ki a verseket. Elmond. Közvetít. Érti a költőt. Minek következtében hallgatói is értik. Szereti a költőt. Miért is mindnyájan a zsúfolt sufniban szorongók szeretjük Weörest. Nem áll a színész a költő elé, ezért azután mindkettejüket egyszerre szerethetjük. Fekete nem viccelődik hangutánzón, holott van Weöres gyerekdalaiban, pajkos rigmusaiban néhány meghökkentő hanghatás. A színész nem készségét fitogtatja, hanem az igazoltan huszonegy éve távol lévő költő helyett illetlenkedik, vagy helyettesíti infantilitását. Néhány elbájolóan egyszerű körmönfontsága nyelvtörő nehézségeket támaszt előadásához. Fekete merészen belevág és győztesen kerül el beszédtechnikájával a szakadékokat.
A költő győzelme az egyórás este. Kibabrál a cenzúrán. Falhoz keni a vaskalaposokat. Diadallal átugrik a halálon és bekeringőzik a halhatatlanságba. MGP, NOL, 2010. március 24.

Rendező: Tarnóczi Jakab és Török Marcell
Az írásokat válogatta és elmondja: Fekete Ernő

A 2010-ben bemutatott produkció a 101. előadást követően, 2017-ben került le a műsorról. A felvételt 2021 tavaszán, egy különleges, külső helyszínen rögzítették.

Jegyeket váltani december 05., 20:00-ig van lehetőség.