A Senses Nemzetközi Fesztivál zárónapján ismét egy különleges installációba költözhettünk be az Eötvös10 földszinti termébe. A Káprázatos labirintushoz hasonlóan a Botanikának sincs narratív története, lényege, hogy az alkotók, valamint a kicsik és hozzátartozóik egy térben tartózkodva, közösen játszva éljék meg ezt az egy órát. A térben mindenki szabadon mozoghat, kipróbálhatja az ott lévő tárgyakat, belemászhat egy kerek, öblös „fészekbe”, megszólaltathatja az óriás xilofont, ugrálhat, zörgő labdát dobálhat.     

Ráhangolódásnak az előtérben rögtönzött játszótér várta a kicsiket, zöld szőnyeggel, mesekönyvekkel, párnákkal. Innen vezettek be bennünket a zenészek az installációba. 

A Botanika cím tulajdonképpen pontos, hiszen (néhány műanyagból készült tárgy kivételével) a díszlet legnagyobb része természetes anyagokból: fából, bambuszból, kerámiából, vászonból készült, és a változó háttérképeken is növényi formákat vetítettek ki. A meghatározó színek a zöld és a homokszín. Ezen kívül azonban nincs semmilyen direkt utalás a természetre vagy a környezetvédelemre, az organikus közeg önmagában is beszédes.

A Karel Van Ransbeeck által rendezett performansz legfontosabb összetevője a tér mellett a zene. Nem is akármilyen zene, a zenészek ugyanis klasszikusokra, nevezetesen Beethoven, Ligeti, Schubert és Debussy műveire improvizáltak.

Sokféle hangszert használtak: vonósokat, fúvósokat, fából készült ritmushangszereket, dorombot stb. A zenészek folyamatosan mozogtak a térben, közben kimentek, hangszert váltottak, visszatértek a gyerekek közé, interakcióba léptek velük. Játszottak a világítással, mintha beesteledett és kivilágosodott volna, és takarásból benyújtott tárgyakkal, földön tologatott „kereplővel” gondoskodtak új látni- és hallanivalókról.

Egy táncos is része az előadásnak, aki a zenére reagálva mozgott, vegyítve a törzsi táncok mozdulatait és a kortárstáncos elemeket.  

(Zárójelben: ez volt az egyetlen olyan előadás a fesztiválon, amelyben csak férfi alkotók szerepeltek, megdöntve azt a vélekedést, hogy kicsikkel foglalkozni elsősorban a női alkotók terepe.) 

A felnőtt néző, aki esetleg kételkedett abban, hogy a klasszikus zene és a klasszikus értelemben vett nézői pozícióból való kimozdulás nem köti le egy órán keresztül az egy-hároméveseket (akik a közönség zömét alkották), örömmel tapasztalhatta, hogy egyáltalán nem így van. A gyerekek belakták a teret, birtokba vették a tárgyakat, és nem akartak kimenni. Mintha egy különleges játszótéren lennének, úgy léteztek a térben. Nagyon úgy tűnik, hogy erre az installációs formára az itthoni célközönség is nyitott.  

Szerző: Turbuly Lilla 

Theater de Spiegel (Belgium): Botanika

Rendező: Karel Van Ransbeeck
Díszlettervező: Karel Van Ransbeeck, Wim Vande Vijver, Maneuvre, Vaartkapoen, Els De Muynck
Improvizáció: Beethoven, Ligeti, Schubert, Debussy művei alapján
Zenészek és mozgatók: Adil Benshain, Sam Faes, Christophe Pochet, Griet Vanderpoorten, Nicolas Ankoudinoff, Dries de Maeyer
Táncosok és mozgatók: Anne Marie Honggokoesoemo, Romeo Lothy, Danaë Bosman