Mennyire az enyém a saját életem? – Crespo Rodrigo rendezése keres választ Tatabányán
2024. július 10., szerda 15:18
Kettős jubileumra készül a tatabányai Jászai Mari Színház. Az intézmény 35, a társulat pedig 10 éves, amit számos különleges programmal szeretnének megünnepelni. Szatíra, bohózat, dráma és operett is szerepel az új évad repertoárjában. Az alábbiakban a Mégis, kinek az élete? című előadást ajánljuk figyelmükbe, amelyet Crespo Rodrigo direktor rendez majd a 2024/2025. évadban.
Crespo Rodrigo a Mégis, kinek az élete? című dráma rendezése kapcsán elmondta:
„A darabot még korábban olvastam, és most, hogy az életvégi döntések kérdése reflektorfénybe
került, arra gondoltam, itt az ideje elővenni. Az alaphelyzet a híreket olvasva talán ismerős
lehet mindenki számára: a súlyos beteg főszereplő maga szeretne dönteni a haláláról. Nem
dokumentumdráma, enged egy kis távolságtartást, ugyanakkor alkalmat adhat arra, hogy
végiggondoljuk mindazt, amit nem szeretünk végiggondolni.
Pedig saját magunk vagy a szeretteink kapcsán előbb-utóbb mindnyájan szembesülünk hasonló kérdésekkel. Már a cím is egy fontos felvetés: mennyire az enyém a saját életem?
Ez egy jól felépített dráma, megmutat egy helyzetet, dilemmákat vet fel, paradoxonokkal állítja szembe a nézőt: eljuthat oda, hogy valakinek a haláláért szurkol, miközben ott vannak a szűkebb környezet és az orvos szempontjai is. Ugyanakkor a darab tele van humorral, ott csillog benne a főszereplő, Ken Harrison, az autóbalesete következtében lebénult szobrász szelleme.
Ez a szerep remek lehetőség az őt megformáló színésznek. A történet zárt közegben, egy
kórház néhány helyiségében játszódik, a főszereplőnek pedig a megszokotthoz képest erősen
korlátozott színészi eszközök állnak a rendelkezésére, hiszen mozdulatlanul fekszik egy
ágyban. A főbb szerepekben Dévai Balázs mellett Danis Lídiát és Kardos Róbertet láthatják
majd a nézők.
Elsősorban színész vagyok, de az utóbbi években többször is rendeztem a kollégáimat itt,
Tatabányán, például a Francia rúdugrásban, A két Korea újraegyesítésében vagy a Játszd újra,
Sam!-ben. Mindig öröm volt a közös munka, hiszen nagyon jól ismerjük egymást, így
megvan köztünk az a bizalom, amire lehet építeni.”