Mentes Júlia Virginia a Thália Színházból igazol át a Katona József Színházba. A színésznőt nemsokára az Ida regénye tévéfilm változatában is láthatjuk. Ennek kapcsán kérdezte a VG.hu.
A kérdésre, a nyáron mit kell igazán kipihennie, letennie, a színésznő elmondta:
„A pandémia nagyon megviselte a színházi szektort. A folyamatos készenlét – mikor kell egy előadásba beugrani, a műsort átszervezni, hogyan lehet a nézőket becsábítani – nagyon sok erőforrást igényelt mindenkitől, aki ezen a területen dolgozik. Ezt muszáj kipihenni és a kreatív energiákat feltölteni. A pesti élettől meg besokalltam, túl sok a feszültség, a düh, ezért is esett most jól elutazni.”
Biciklisként vágott bele magányosan egy túrába dél-Olaszországban: „Ha egyedül utazom, könnyebben tudok kapcsolatot létesíteni a helyiekkel. Beszélgetni velük, megismerni a szokásaikat, az ételeiket, a gondolataikat – nekem ez jelenti a kikapcsolódást. Évek óta visszajárok Olaszországba, most Salentót, a csizma sarkát választottam erre az öt napra. Azt szeretem a mediterrán emberekben, hogy mindig van idejük egymásra, mindig szívesen szólnak néhány kedves szót a másikhoz. Az olaszok úgy köszönnek, hogy „ciao, bella”, azaz „szia, szépség” – akár a közértben is. Milyen csodálatos így üdvözölni valakit!”
Az Ida regénye idén elnyerte a legjobb tévéfilmnek járó díjat a Magyar Mozgókép Fesztiválon, és a Duna televízióban fogják bemutatni. Arról szólva, hogy a Gárdonyi Géza regényéből készült alkotás főszerepét játszva mennyire tudott azonosulni Idával, elárulta: „Meg kellett keresnem magamban azt a naivitást, azt az őszinte gyermeki rácsodálkozást, ami őt jellemzi. Ida tizenkét évet kolostorban, szigorú szabályok között élt. Emiatt egyrészt egy ártatlan, naiv kislány, ugyanakkor – a való életbe kikerülve – hamar belevaló, határozott nővé érik, akinek fontos a függetlensége.”
Először anglisztikát tanult az ELTE bölcsészkarán, miután diplomázott, a Pesti Magyar Színiakadémiára járt Pál Andráshoz és Őze Áronhoz, közben négyszer felvételizett a aSzínművészeti Egyetemre:
„Addigra lett egy kis tapasztalatom, és megéreztem, hogy mit jelent a színház ereje. Ez a fajta élő, közösségi élmény, együttgondolkodás magával ragadott, és ösztönzött, hogy próbálkozzam a felvételivel. (…) Megtanultam, hogy nem szabad kudarcként megélni az elénk állított feladatokat.”
Új társulatban, a Katonában kezd szeptemberben. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Egyszerre izgulok, és várom. A társulatnak és az új tagnak egyformán energia megnyílni, befogadni. Nyilván egy összeszokott csapatba érkezem, de valószínűleg üdítő változatosság egy új arc, aki hozhat némi vibrálást a megszokottba.”