Szeptember 10-én mutatják be a Szkéné Színház és a Forte Társulat különleges koprodukcióját, Az égő házat. Az előadás keretében Misima Jukio négy egyfelvonásos darabja kerül színre, amelyek közül hármat – A világítótornyot, Az elcserélt legyezőket, illetve Az égő házat (Szilágyi Andreával együtt) – Cseh Dávid dramaturg fordított. Dáviddal Misima színházáról, annak visszatérő motívumairól, és az átültetés nehézségeiről is beszélgettünk. 

Mikor találkoztál először Misima Jukio drámáival? 

Misima drámáival több mint tíz évvel ezelőtt találkoztam először, még az egyetemen. Előtte Misima két, itthon is ismert regényét olvastam, az Egy maszk vallomását és Az aranytemplomot, de hamar megtetszettek a drámai szövegei is, különösen a modern nó átiratai. Izgatott a frissességük, a különös atmoszférájuk, és az, ahogyan Misima a nyugati eredetű realista színpadra adaptálta bennük a japán színházi hagyományt. Végül erről írtam az MA szakdolgozatomat is az ELTE bölcsészkarán.

Mit gondolsz, mi adja leginkább a szövegek erejét? 

Számomra azért erősek ezek a szövegek, mert Misima értő módon közelített a több száz éves japán színházi hagyományhoz, és arra tett kísérletet, hogy a mai néző számára ismerős színpadon is könnyen érthetővé és élvezhetővé tegye annak témáit, történeteit és alakjait. Közben ezek az átiratok tükrözik a korabeli, változó, modern Japánt is, ezért izgalmas képet adnak egy pesszimista, illúzióit – és ideáit – vesztett világról. Merész, már-már provokatív kísérletek ezek, amelyek újra és újra meggondolásra késztetik az olvasót és a nézőt.

Felfedezhetők Misima drámáiban visszatérő motívumok, témák? 

Állandó téma Misimánál a nyugati és a keleti kultúra közti kontraszt és feszültség, valamint a Japánban a második világháború után hihetetlenül felgyorsuló társadalmi és kulturális változásokból fakadó kibeszéletlen konfliktusok. De olyan drámája is van, amelyben nekünk, nyugatiak számára is súlyos történelmi eseményekről és alakokról ír – gondolok itt a Barátom, Hitler című darabjára, amelyben zavarba ejtő tárgyilagossággal elemzi ezt a nyugati ősgonoszt és gondolkodásmódját.

Mennyire áll közel Misima színháza a magyar színpad hagyományaihoz? Esetleg mennyire követel új megközelítési módotokat, formai kísérletezést?

Misima nagyon sok műfajban kipróbálta magát, így a modern nó átiratai mellett írt egészestés neoklasszicista drámát, bűnügyi kommersz színművet, a műfajjal kapcsolatos hatalmas tudására építve pedig szabályos kabuki-drámákat is… Sőt, modern kjógen-átiratot is köszönhetünk neki – Pinczés István fordította le ezt a komikus közjátékot Ízletes méreg címen. Ha vannak Misima drámák, amelyek közel állnak valamennyire a magyar színpadi hagyományhoz, azok az említett modern nó átiratok, vagy a nagy singeki (japánul „új színházi”, azaz realista-naturalista) Misima-klasszikusok, mint például a Madame de Sade vagy az említett Barátom, Hitler. De hozzá kell tenni, hogy többnyire ötven-hatvan éves szövegekről van szó, ez pedig ma már igényel némi újítást az alkotók részéről. Ezért is örülök annak, hogy a Forte dolgozza fel Misima szövegeit – a társulat színházi világa szerintem nagyon illik a darabjaihoz.

Te magad találkoztál nehézségekkel Misima drámáinak fordítása során?

Eddig a modern nó átiratok és a korai egyfelvonásosok közül fordítottam le néhányat – szerencsémre ezeket Misima mai, modern japán nyelven írta, ezért nem ütköztem komolyabb nyelvi akadályba. A modern nók különös, ébrenlét és álom között egyensúlyozó hangulatának átadása annál nagyobb feladat volt. Sokat segítettek a fordítás során az ismerős színházi konvenciók, az éles, számunkra jól érthető színpadi helyzetek. Itt támaszkodhattam a dramaturgi hátteremre is. Emellett élveztem a közös munkát Szilágyi Andreával, akivel együtt fordítottuk a mostani előadás címadó egyfelvonásosát Az égő házat, a Jámbor József által szerkesztett Misima drámakötetbe.

Milyen személyes élményeid vannak a japán színházzal? 

A Japán Alapítvány ösztöndíjasaként fél évet tölthettem Tokióban, ahol nó-színházba jártam és anyagokat gyűjtöttem a doktori disszertációmhoz. Szerencsére azért eljutottam más típusú előadásokra is, így Misima két modern nóját is láthattam, ráadásul egy nó-színházban! A kísérlet lényege az volt, hogy az előadók megpróbálták visszahelyezni a modern átiratot a hagyományos nó-játék különleges terébe – hamar kiderült viszont, hogy Misima ezen darabjai ott már nem élnek meg. Érdekes ellentmondás: a nó-színpad szent terében az eredeti Aoi no Ue vagy Jorobosi csodaszépek… A Misima-féle átiratok, az Aoi elmerül és A vak fiú viszont már nem találják a helyüket.

Van kedvenced az általtad fordított darabok közül?

Egyértelműen Az elcserélt legyezők a kedvencem ezek közül, nem kis részben azért, mert ezt tartom Misima legjobb modern nó átiratának. Egy időtlen, mégis mai szerelmes történet, ami az ember számára alapvető érzelem árnyalatainak teljes spektrumát megfesti. Közben pedig megmutatja a nézőnek az őrület egyszerre rémisztő, de valahogyan szép és csábító természetét is.

Szerző: Dézsi Fruzsina