KulisszaMácsai PálForgács PéterRadnay CsillaPokorny LiaBereményi Géza
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 26., kedd

    “mert az EMBER nagyszerű” – Stohl András sorai

    2020. augusztus 24., hétfő 20:48

    Stohl András 1990-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor osztályában. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatják Székely Gáborról, a Kossuth-díjas rendezőt és pedagógust ért támadásokról és arról, egy igazság van-e.

    Stohl András sorai:

    Mindig is megosztó személyiség voltam, követtem el hibákat, bűnöket is, de soha nem volt megkérdőjelezhető a szakma iránti alázatom, a munkabírásom, valamint az, hogy mindig megpróbáltam a maximumot kihozni egy szerepből.

    1986-1990-ig jártam a Színművészeti Főiskolára – akkor még főiskola volt – két osztályfőnököm volt Székely Gábor, és Zsámbéki Gábor. Mindent, amit meg lehet tanulni a szakmámról, azt ettől a két embertől tanultam meg. Székelynél tisztességesebb, odaadóbb tanárt nem ismerek. Szinte már a puritánságig menően csak a színésznevelés, az elemzés, a pályára segítés, a helyes útra terelés foglalkoztatta.

    Mindig azt mondta soha nincs egy igazság, egy helyzetnek számtalan megoldása lehet. Semmi nem érdekelte csak az EMBER. Nem szerette a könnyű megoldásokat, lehet, hogy egy helyzetgyakorlatnak 3 hónap próba után szinte ugyanaz volt a megoldás, mint az első próbálkozásnál, de az alatt a 3 hónap alatt az alfától az ómegáig bejártunk minden lehetséges utat.

    Nála tisztességesebb embert nem ismerek. Óriási szerencsém volt, hogy ez a két ember tanított. Zsámbéki volt Danton, Székely Robespierre, a megkérdőjelezhetetlen.

    Csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy azok, akik bírálják, akik soha nem lehettek ennek a két embernek a tanítványai, mert ha ebben a kegyben részesülhettek volna, akkor tudnák, hogy sosem egy az igazság és az ember nagyszerű.

    Azt is tőlük tanultam, hogy a kultúra nem politikai ügy. Egy művész – legyen az táncos, zenész, énekes vagy színész – mindig mindenkinek játszik függetlenül attól, hogy a nagyérdemű sorai között milyen nemzetiségű, nemű, társadalmi helyzetű, vagy politikai beállítottságú ember ül. A kultúra mindenkié.

    Én sosem voltam Székely kedvence, én Zsámbéki fia voltam azért, mert „ügyes” voltam. Székely mindig azt szerette, ha megszenvedünk valamiért. A kész „ügyes” megoldásokat sosem találta elég mélynek. Örökre hálás leszek neki ezért. A szakmámban soha nem tartanék ott, ahol tartok, ha nem ez a két mesterem lett volna, és soha nem fogom szó nélkül engedni, hogy méltatlanul bántsák őket. 

    Tanárurak, még egyszer: Köszönöm.

    Azt hiszem az pedig erősen jelzés értékű, hogy két ilyen MESTER már nem vállalja az oktatást a Színház – és Filmművészeti Egyetemen.

    Miután azt gondolom, hogy Székely Gábor nálam sokkal okosabb, ezért nem tudok pontosabb mondattal búcsúzni, mint az ő utolsó mondatával.
    Akik tájékozatlanul és jogtalanul bántották „kérjenek bocsánatot, vagy szégyelljék magukat”.

    Stohl András

    Forrás: Színház Online, Facebook

    Székely Gáborról és az őt ért vádakról Lázár Kati is írt.
    Az ő sorait ITT olvashatják.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -