“Nagyon megbecsülöm a kiváltságos helyzetemet, ahogyan azt is, hogy olyan művészek vesznek körül, akiktől rengeteget tanulhatok” – mondja Mészáros Béla. A Katona József Színház társulati tagjával a Pesti balhé című bűnügyi vígjáték premierjén beszélgetett a Demokrata.

A teljes interjú a Demokratában olvasható.

Korábban azt nyilatkozta, nem szeretne celeb lenni, de fél évvel a Seveled című romantikus vígjáték bemutatója után ismét egy nagyszabású közönségfilmben láthatjuk, miközben a Mintaapák című napi sorozatban és persze színházban is szerepel. Ennek kapcsán Mészáros Béla kifejtette: “Bízom benne, hogy ha a munkámra koncentrálok, és nem teregetem ki a mindennapjaimat, akkor megúszhatom a pletykalapok érdeklődését, ezért sem vagyok fenn egyik közösségi oldalon sem. Nem különcködésből kerülöm a nyilvánosságot, de úgy érzem, az internet csak eltereli a figyelmet az igazán fontos dolgokról. Jobban szeretek a hús-vér barátaimra koncentrálni, mint hogy ismeretlenek rajongói üzeneteit olvasgassam. (…) Nem akarok álszent lenni, szeretem, ha megismernek és megszólítanak az utcán, de a népszerűség egyfajta függőséget okoz, ami csak bekebelezi az embert. Erre akkor jöttem rá, amikor töröltem magam a közösségi médiából, és észrevettem, hogy mennyivel nyugodtabbá vált ezáltal az életem.”

17 éve szerződött a Katona József Színházhoz, közvetlenül a színművészeti elvégzése után. A kérdésre, pályakezdőként nem nyomasztotta-e, hogy egyből a szakma legjobbjai között kell bizonyítania, azt válaszolta: “Nem, inkább felpezsdített, hiszen a legnevesebb színészek is egyenrangú félként kezeltek. A magánéletben amúgy hajlamos vagyok a tépelődésre, az előadás vagy forgatás során viszont teljesen el tudok lazulni. Szeretek elmélyülni egy szerepben, próbálni, gondolkodni a darabon. A járvány alatti kényszerleállásban annyira hiányzott a színház, hogy többször is azt álmodtam, premierre készülünk. Nem véletlenül nevezik ezt a szakmát színjátszásnak, számomra tényleg egy játék, és megdöbbent, hogy ezért még fizetést is kapok. Mindig ráébredek, milyen szerencsés vagyok, hiszen az emberiség több mint fele nem azzal foglalkozik, amivel szeretne, csak kényszerből és a pénz kedvéért jár el dolgozni. Nagyon megbecsülöm, hogy ilyen kiváltságos helyzetbe kerültem, ahogy azt is, hogy olyan művészek vesznek körül, akiktől rengeteget tanulhatok. Legtöbbször egyszerűen csak megfigyelem a kollégáimat, és tudat alatt hat rám a személyiségük.”

Arról szólva, hogy a Katona és a Mintaapákat sugárzó TV2 körül is heves politikai-közéleti viták zajlottak, úgy nyilatkozott: “Igyekszem távol maradni a politikától, bár nem tudom, hogy jelen körülmények között ez meddig fog sikerülni. Nyilvánvalóan azáltal, hogy a Katona József Színházban dolgozom, sokan egyből beletuszkolnak egy skatulyába, noha én nem vagyok képes magamat sem bal-, sem jobboldaliként definiálni. Idealista elképzeléseim vannak arról, hogy milyen jó lenne, ha mindenki a kompromisszumra törekedne, és empátiával meghallgatná a másik felet. Az említett vitákról vagy éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról is megvan a véleményem, de mindig figyelek arra, hogy ne fogalmazzak sarkalatosan, mert minden éremnek két oldala van. Nem akarok az indulatokkal teli konfliktusokba belesodródni.”

A felvetésre, msizerint jelenleg az ország egyik legfelkapottabb színésze, úgy reagált: “Egyszerűen csak szeretnék jó színész lenni, akiről érezni lehet, hogy mindent belead abba, hogy a lehető legjobb alakítást nyújtsa. Nem feltétlenül vágyom rá, hogy a középpontban legyek, inkább a csapatmunkát élvezem. És lehet, hogy közhelyesen hangzik, de a legfontosabb az, hogy jó ember legyek, és két lábbal a földön maradjak. Utálom, amikor azt mondják valakiről, hogy bár elviselhetetlen figura, és lehetetlen vele együtt dolgozni, ezt el kell neki nézni, mert zseniális művész. Nem kell elnézni.”

A teljes interjú a Demokratában olvasható.