A Zsótér Sándor rendezte Vízityúk mellett egy szerelmi leltárban és egy misztikus thrillerben is karakterek sorát vonultatja fel. Mészáros Bélát, a Katona József Színház művészét kérdezte a Kultúra.hu. Lapszemle.

A kérdésre, játszotta-e már valaha Keresztes Tamás apukáját, elmondta: „Hát nem, de a Vízityúk abszurd dráma. Írója, Witkiewitz őrült zseni, fényképész és festő is volt, aki azután, hogy az oroszok bevonultak Németországba, főbe lőtte magát. A darabban minden elemelt: megy a történet, amibe egyszer csak jön egy csavar, például megölnek valakit, aki azután életre kel. Olyan történések zajlanak a színpadon, amelyeket nézőként lehet, hogy nem tudsz követni, az érzetek viszont megfognak. A viszonyokkal tudsz menni, és az elhangzó mondatok valamelyikében talán a saját életedre ismersz.”

Mészáros Béla arról is beszélt, megéri-e a sok feszültség, áldozat, ami azzal jár, ha sok munkája akad:

„Igen! Imádom csinálni. A párom is színésznő (Szakács Hajnalka – a szerk.). Ehhez értek, máshoz nem nagyon. Mondjuk, focista vagy sakkozó szívesen lennék. Nagyon szeretek és valamennyire tudok is sakkozni. Volt a színházunkban egy kedves éjszakai portás, akiről kiderült, hogy sakknagymester. Vele sokat játszottam, általában már az első két lépésem után mosolygott, mert tudta, hogy ő nyer. 6–8 lépésből megvert. (…) Még bírom. Most születik gyerekem, úgyhogy nem lehetek fáradt. Nagyon várjuk, kislány lesz.”

Arról szólva, mire vágyik, elárulta: „Az most a legfontosabb számomra, hogy jól tudjam a lányomat felnevelni, tudjam értékekre tanítani, és emellett mi Hajnalkával is tudjunk fejlődni napról napra. Hogy tudjuk egymást inspirálni és segíteni ebben az életben. És az is fontos, hogy megmaradjanak a barátok. Meg jó lenne filmen valami mélyet és tartalmasat eljátszani. Szeretnék türelmesebb lenni, közelebb és közelebb kerülni Istenhez, ezáltal magamhoz és a többi emberhez. Arra vágyom, hogy a hitem erősebb legyen, de ezért nem nyavalyogni kell, hanem tenni érte. Ez egyre fontosabb nekem, mert vannak olyan dolgok az életben, amelyeken már semmilyen pszichológus nem segít, csak az, ha átadjuk Istennek. Fontos hinni, hogy befogadható a szeretet, amit Isten nekem akar adni. Fontos, hogy el tudjam hinni, értékes és szerethető vagyok. Ha az istenkapcsolatomat erősítem, akkor minden könnyebben megy.”