Mészáros Blanka: „Az emberség a fontosabb, a művész csak utána jön”
2020. július 19., vasárnap 06:18
Mészáros Blanka 2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, utána a Katona József Színházhoz szerződött, ahol öt évadot töltött. Most pedig a Radnóti Színházhoz indul. Turbuly Lilla kérdezte a dunszt.sk oldalán.
A teljes interjút ITT olvashatja.
A kérdésre, mit tudott kezdeni a karantén idején a rá szakadt szabadsággal, a színésznő elmondta: “Éppen a karantén előtt vettünk egy lakást a kedvesemmel, így aztán a felújítás minden időnket lefoglalta. A két kezünkkel és a Budapestre szorult barátainkkal bontottuk vissza egészen a téglákig, nagyon sok mindent magunk csináltunk. Most éppen a burkoló dolgozik, július végére talán elkészül az otthonunk. Még sosem töltöttünk ennyi időt kettesben. Egy jó emberrel voltam összezárva a közös életünk egy szép szakaszában, amikor a közös cél még közelebb hozott bennünket.”
Arról szólva, hogy a váltásnak van-e köze a Katonában történtekhez és Gothár Péter zaklatási ügyéhez, kifejtette: “Régóta érett, és februárban eldőlt, hogy a Radnótiba szerződöm. (…) Azok a dolgok, amikért a Katonába mentem, megtörténtek velem. Nagyon sokat tanultam, és sokat kaptam tőlük. Művészként azonban szükségem van arra, hogy frissen tartsam magam, hogy új lehetőségekben gondolkodjak. Már tavaly is éreztem, hogy indulnék, hogy újra úton szeretnék lenni. A Katona körül kialakult helyzet mindenkit megviselt, engem is, de nem ez az időszak indította el bennem a váltást.”
Arról, miért a Radnóti lesz a következő állomása, elmondta: “Van egy tér, ami az adott színészhez passzol. (…) Sok előadást néztem a Radnótiban, úgy érzem, ott van az a közelség, családiasság, amit keresek. Emellett kísérleteznek, fiatal rendezőket hívnak. (…) Tiszta szívvel jövök el a Katonából, örülni fogok azoknak az estéknek, amikor visszajárok néhány szerepre. És tiszta szívvel jövök a Radnótiba.”
Annak kapcsán, hogy elment a Színművészeti átalakítása ellen szervezett demonstrációra, úgy nyilatkozott: „Úgy érzem, egy művészeti egyetem szabadságáért kötelességem megszólalni. Iszonyatosan fáj, hogy fiatal színészekként térfelekre kell szorulnunk, hogy a politika mindenhová beette magát, hogy bármit mond az ember, darabokra szedik. (…) Remélem a mi generációnk nem kényszerül abba a helyzetbe, hogy évek múltán beszélni se tudjunk egymással. (…) Az ember, az emberség a fontosabb, a művész csak utána jön.”