Mészáros Blanka, a Katona József Színház színésze a Délvidékről hívott maga mellé beszélgetőtársat, méghozzá Kovács Frigyes személyében.
A színész-rendező rögtön elnézést is kér a közönségtől, amiért nem fognak jól szórakozni. Mészáros Blanka pedig elárulja, hogy az elmúlt hat évben soha nem izgult még ennyire a színháza falai közt. Miközben ő izgalmát kérdésekkel palástolja, vendége mesél és mesél (természetesen nagyon szórakoztatóan, a szabadkozása ellenére)…
Arról, hogy miért van messzebb Kavilló Szabadkától, mint Szabadka Budapesttől. Meg arról, hogy tizen-egynéhány évesen a helyi kocsmában kezdett el színházat csinálni úgy, hogy előtte még sosem látott élőben színházat – és mégis hittek neki a többiek.
Blanka fejti meg, hogy ez az a belső tűz, amire a színészeknek szükségük is van, hogy menjenek a rendező után.
Frigyes az összes szerepet „eljátssza” egy előadásban, ezért éri meg neki rendezni. Hogy mennyire magával ragadó Frigyes mondanivalója, jelzi az is, hogy Blankában felvetődik: ő is belevág a rendezésbe. De hogy pontosan mi a közös a fiatal budapesti színésznőben, és a délvidéki színész-rendezőben?
Nagyon sok apró részlet, ami kiderül a beszélgetésükből.
Csak neked mondom: Kovács Frigyes és Mészáros Blanka.