Titkon színész szeretett volna lenni, gyógypedagógusi, orvosi hivatással is kacérkodott. Édesanyja adta be a jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 2015-ben a Marton László, Forgács Péter, Hegedűs D. Géza vezette színészosztályban szerzett diplomát. Mészáros Blankát kérdezte a Színház.net.

Mészáros Blanka elsőként arról beszélt, miből fakad a hirtelennek tűnő váltás, hogy öt év után elszerződött a Katonából: “A szakmámmal kapcsolatos nyugtalanság, kíváncsiság, tenni akarás folyamatosan ég bennem. Nagy szükségét éreztem annak, hogy váltsak. Újrafogalmazódik bennem, hogy mi is ez a szakma, mit kell képviselnie a XXI. században, hogy nekem mi a dolgom, feladatom. Emlékszem, olyan erős osztályközösség alakult ki a Színművészetin, hogy amikor a Katonába szerződtem, hasonló családra vágytam. (…) Sokat kaptam és tanultam a katonás rendezőktől, színészektől. (…) Túl sokat vártam a színházamtól, volt valami romantikus tévképzetem arról, hogy majd megment, a testvérem, a családom lesz”. 

Azt is leszögezte, nem befolyásolta a kultúrharc, nem a politikai nyomás miatt váltott színházat: “Úgy látom, hogy a külső támadás hatására inkább összekapaszkodtak az emberek”.

Eddigi legnagyobb szakmai, kritikai és közönségsikere a kamrabeli Jeanne d’Arc, ami a hit különböző vetületeit járja körül Istentől a fundamentalizmusig. Arról, ő kiért, miért tudna messzemenőkig kiállni, elárulta: „Azt gondolom, hogy mindenkiben van egy kis, kristálytiszta hang, amire nagyon kell vigyázni életünk végéig. Ezt a hangot vagy hitet naponta nyesegetik, bántják, gyilkolják. Ha elveszíted, vége van a világnak, az élet értelmének. Miben hinnék, ha például nem abban, amit az SZFE-hallgatók képviselnek az épület falain belül, a folyamatos fórumozással, demokráciagyakorlással.”

A színészetbe vetett hitéről szólva úgy fogalmazott: „A szakmai hitben számomra az a félelmetes és megrendítő, hogy a 21. században napról napra újra kell fogalmazni, miben hiszek, miért állok ki teljes mellszélességgel. Azt hiszem, nekem most a magánéletemben és a szakmai létemben is az a legfontosabb, hogy keressem és megtaláljam a balanszot, azt a fajta önazonosságot, ami után már bármilyen akadályt könnyen veszek és aminek a szabályrendszerén belül magabiztosan mozgok.”

Az idei évadtól a Radnóti társulatához tartozik: „Jelenleg a Radnóti a főváros legbátrabban újrafogalmazó kőszínháza. Viszonylag friss társulat.”

A felvetésre, miszerint kishitű ember hírében áll, holott üstökösként robbant be, elmondta: „Amióta a mostani párommal vagyok, kezdek megerősödni. Amióta lelkileg jól vagyok, úgy érzem, hogy a színpadon is sokkal jobb vagyok. Ami a díjakat illeti, kétségkívül simogatják a lelkemet. Ugyanakkor feladat meg felelősség, hogy nem lehet elbújni, csak úgy evickélni, megúszni egyetlen estét sem.”

A teljes interjú ITT olvasható.