A Nyugati nyaralás című új, magyar vígjátékban ő alakítja Maurer Gyurit, a veszprémi autószerelőt, a „80-as évek tipikus magyar kisemberét, aki szeretné, hogy egyszer végre ő és a családja is belenyúlhasson a tutiba. Mészáros Mátéval nosztalgiáról, tanár-diák kapcsolatról, felnövésről beszélgetett a Jelen.

A teljes interjú a Jelenben olvasható.

Az utóbbi idők egyik legerősebb kulturális trendje lett a retró, a múltidézés. Erről szólva Mészáros Máté kifejtette:
„Azt nem tudom, hogy régen minden jobb volt-e, de az biztos jobb volt, hogy nem fájt a térdem, a derekam, hogy szerettek a nők, bár oké, ez akkor sem volt feltétlenül igaz. Szóval csak azt szeretném mondani, hogy óhatatlan, hogy az ember nosztalgiával gondoljon a saját fiatalságára, sőt akár a gyerekkorára is. Nekem pedig pont ez az időszak jelenti a gyerekkoromat, úgyhogy talán ezért érzek valamiféle ellágyulást, ha a „80-as évekre gondolok. Egyéb értelemben, erről talán Esterházynál is olvastam, a nosztalgia veszélyes dolog, mert megszépít mindent, pedig nem mindig, és nem minden volt szép a múltban. Néha jó lenne emlékezni erre is, hogy ne történhessenek meg még egyszer a rossz dolgok. A film kapcsán viszont nem a veszélyes része jut eszembe, hanem az, hogy ez néha jó is tud lenni, néha szükségünk van rá. A Nyugati nyaralás „díszlete” a „80-as évek valósága. A Maurer család történetének alapja egy hiteles történelmi szituációra épül, persze erőteljes vígjátéki elemekkel, hogy a kor szürreális világát szórakoztató formában elevenítsük fel. A forgatáson rengeteget nevettünk, igazi szerelemmunka volt, számomra pedig többek között azért is nagyon fontos, mert ez az első filmes főszerepem. Egy csodálatos stáb bal, szokatlanul jó hangulatban zajlott a munka. Feszített volt, de soha nem görcsös. Talán csak azt sajnálom, hogy életem első valódi filmes csókja meghiúsult egy herpesz miatt.”

„Korábban nem voltak végtelenek a lehetőségek, de talán volt egy olyan garancia, hogy nem fogsz tönkremenni, hogy nem halsz éhen, viszont nem csinálhattál bármit. Én szívesen élek úgy, hogy bármit csinálhatok, cserébe viszont nem garantál senki semmit, és ha nincs szerencsém, vagy nem vagyok ügyes, akkor csődbe megyek. Jobb szeretem, ha rám van bízva, mit kezdjek az életemmel. (…) Inkább vállalom a kockázatot cserébe azért, hogy a csillagos ég lehessen a határ” – tette hozzá a színész.

Mészáros Máté jelenleg szabadúszó, épp Szombathelyen próbál. Arról is beszélt, milyen előadásra készülnek:
„Kleisttől Az eltört korsót rendezi egy nagyon tehetséges fiatalember, Tárnoki Márk és ebben játszom Ádám bírót, aki tulajdonképpen a darab főszereplője. De játszik a darabban az egyik volt tanítványom is, akinek beszédtechnika órát tartottam még a régi SZFE-n, és ez volt az egyik oka annak, hogy elvállaltam ezt a feladatot, mert azt gondoltam, hogy fontos, hogy egy tanár-diák viszony folytatódjon, és kikerüljön az iskolapadból ez az egész kapcsolatrendszer. Kell, hogy lássa, hogy csinálom ezt élőben, ne csak arról legyen élménye, hogy dumálok róla, aztán meg számonkérem. Ráadásul nekem is jó kontroll, hogy ott van valaki, akivel szemben nem engedhetem meg magamnak, hogy ne tegyek meg mindent, hiszen ismer engem, és ha elengedem magam azt fogja mondani, hogy „Na, de tanár bácsi, nem erről volt szó!”. Egy ilyen helyzetben a kettőtök közötti kapcsolat is felnő talán, hiszen megszűnik az alá-fölérendeltségi viszony, és egy sokkal inkább partneri szituációba kerültök.”

Mészáros Máté arról is beszélt, a színházak azt szeretnék elérni, hogy a nézőtér mindig egyszerre reagáljon: „A rendszerváltás előtt ez sokszor megtörtént, amikor a nézők felfejtették azt a bizonyos, sorok közé rejtett üzenetet. „90 után meg döbbenten tapasztalták a színházakban, hogy már nem egyszerre reagál a közönség, mert a nézőtér egyik felének nem tetszik az az utalás, mert mondjuk azt a pártot érinti, amelyikre ő szavazott, vagy épp nem szavazott. Azt gondolom, hogy amikor megszűnik ez a fajta együtt lélegzése a közönségnek, akkor nem kell kétségbeesetten, még erősebben nyomni a társadalomkritikát. Akkor a szerelemről kell beszélni, vagy a gyerekvállalás körüli problémákról, vagy a felnövés nehézségeiről. Az emberi viszonyokról kéne szólni, ahelyett, hogy mindenáron meg akarnánk mondani a tutit” – vélekedett a színész.

A teljes interjú a Jelenben olvasható.