A Jászai Mari-díjas színésszel budai albérletének télikertjében beszélgetett a Nők Lapja színházról, szakmáról és a Nyugati nyaralás örömeiről. Lapszemle.
A teljes interjú ITT érhető el.
Pár hete mutatták be Az eltört korsó című darabot Szombathelyen, amelyben a darab Ádám bíróját alakítja. Ennek kapcsán a színész elmondta:
“Ez egy Kleist darab, amit a XIX. században írtak, témáját tekintve viszont nagyon modernnek tűnik, mert kicsit van benne szó hatalommal való visszaélésről (szexuálisan is, így akár a metoohoz is kapcsolódik), mindeközben a bohózat elemeivel dolgozik, tehát az első kétharmad elég szórakoztató. Valójában ez egy nyomozós történet, nagyon mulatságosan van ábrázolva, de nem akarok spoilerezni, hogy mi benne a csavar, igazából ki után nyomozunk.
Egy fiatal rendező, Tárnoki Márk hívott fel engem, hogy van-e kedvem eljátszani ezt a főszerepet. Azt gondoltam, hogy mivel két, volt főiskolai tanítványom is a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagja, szívesen vállalom és játszom együtt velük.
Az egyikük, Sipos László Márk alakítja az írnokot, akivel bíróként sok a közös jelenetünk. Az idei szezonban ez lett a bemutatóm, ugyanis elhatároztam, hogy egy kicsit kevesebb színházi feladatot vállalok. Azt éreztem, hogy egy kicsit telítődtem a színházzal. Nem tudok már annyira megújulni vagy kreatívnak lenni, mint szeretnék. A vírushelyzet miatti kényszerszünet nekem jólesett. Nyilván tele voltam félelemmel meg parával, ahogy mindenki, de az, hogy nem kell minden este játszanom, kicsit megtetszett”.
Azt is hozzátette: “2003-ban diplomáztam, előtte ugye a főiskola, lassan 20 éve, évi 3-4 bemutatóval számolhatok. Egyik próbáról mentem a másikra, művészileg egy darabig éreztem a fejlődést, de mostanában inkább azt, hogy nem tudok megújulni, ismétlem és unom magam a színpadon. Utólag egyik szerepemet sem bánom, de úgy döntöttem mostantól jobban megválogatom, miben játszom, és évente maximum egy bemutatót vállalok.”
Mészáros Máté szerint a rendezés és a színjátszás, bár nem annyira egzakt, de hasonlít egy hangszeres játékhoz: “A színész olyan, mint egy zongorista vagy hegedűművész, csak az ő hangszere a saját teste és idegrendszere, ezzel játszik. Szerintem a rendezés is egy szakma, aminek vannak megtanulható elemei, és nem csupán művészet vagy holmi önkifejezés.
Manapság a paradigma az, hogy a rendezés nem igazán tanítható dolog, vagy van valakiben tehetség, vagy nincs. Ebben nem hiszek. Pályám legelejétől fogva érzem, hogy tehetség istenítés van: ha valaki mutat fiatalon egy kis szikrát, úgy kezelik, mint aki már kész van, ő egy zseni, aki csak hagyni kell megnyilvánulni. Szerintem a tehetség pusztán egy helyzeti energia, egy lehetőség, olyan mint egy jó termőföld, de ha azt az ember nem veti be és nem gondozza, nem hoz valódi termést. Szorgalmat és tudást kell párosítani a tehetség mellé, ez biztosítja, hogy valaki tudjon olyan műalkotásokat létrehozni, amelyeket érdemes befogadni”
Arról szólva, milyen volt a legutolsó forgatási élménye, a Nyugati nyaralás című film főszereplőjeként, elárulta:
“Nagyon szerettem ezt a filmet forgatni, még mindig kicsit a hatása alatt vagyok. Több mint 70 ezren látták már a mozikban, múlt héten is volt egy közönségtalálkozónk. Sok produkcióban játszottam már, de klasszikus értelemben ez az első film főszerepem. Hogy művészileg milyen voltam, azt döntse el mindenki, aki megnézi, én nagyon jól éreztem magam már a forgatás közben is.”