A Soós Imre-díjas Mészöly Annával, a Miskolci Nemzeti Színház művészével beszélgetett a Kultúra.hu oldalán Várkonyi Éva.

A kérdésre, minek hatására vette a fejébe, hogy történjék bármi, színésznő lesz, Mészöly Anna elmondta:

„Egészen egyszerű módon találkoztam a színjátszással, egyik nyáron édesanyám szeretett volna elfoglaltságot találni nekünk, és számomra az akkori Ifjúsági Otthonban egy színjátszó tábort választottunk ki, ahová be is íratott. Játszani nagyon szerettem, gyakran bíztam magam a fantáziámra, de akkor még nem pontosan értettem, mit is jelent a színjátszás, a színészet. Ebben a táborban pedig egy meghatározó közösségi élményben volt részem, ahol a játék mint kifejezési mód egyből bevonzott.”

„Nagy utat tettem meg magam felé, amiben sokszor tényleg segítettek a szerepek is. Volt egy olyan csatorna, amelyen keresztül mesélni tudtam. Szinte minden szerep egy komoly találkozás is volt önmagammal, és az ma is. Ilyenkor megvizsgálom, miként tudok kapcsolódni az adott szerephez, hogyan lehet vagy nem lehet az az énem egy változata, mi van meg bennem és mi hiányzik, és ez a találkozás milyen érzéseket vált ki bennem. Időről időre pedig kitágul ez az egész, hiszen a színház jóval többet jelent annál, mintsem hogy az ember csak magáról beszéljen” – tette hozzá.

Arról szólva, hogy a „testhezálló szerep” fogalmáról mi jut elsőként eszébe, kifejtette:

„Mindenkinek van egy színpadi alkata, ami szerintem időszakonként valamennyit változhat is, és persze nem is feltétlenül teljesen azonos a hétköznapi személyével. Az olyan karakterek, akik valamilyen titkot rejtegetnek, vagy egy történetet, ami nincs egyből a homlokukra írva, gyakran találnak meg.”