Csonka András közösségi oldalán köszöntötte a kilencvenéves Bodrogi Gyulát, a Nemzet Színészét, az ő sorait olvashatják.
A képen egy lurkót láthattok. Csak egyet, mert én már nem vagyok mai csirke, na de ott mellettem, az a cinkos mosolyú, sihedersapkás pasi tényleg egy srác, egy lurkó. Kit érdekel, hogy éppen mától már 90 éves?! Az csak egy vicc, Ő se veszi túl komolyan.
Nem hiszem, hogy van nála népszerűbb, közkedveltebb művész ma Magyarországon. Sose volt úgy, hogy ne imádták volna. Emlékszem, mikor, nagy táncdalfesztivál rajongóként, az 1968-as fesztivál döntőjét néztem a youtubeon pár éve, milyen döbbenetes volt, hogy a műsor elején, amikor a konferanszié bemutatta a legalább 30 tagú zsűrit, szovjet párttitkártól, a magyar költőn át az NDK polbeat énekesig, az udvarias taps egyszer csak orkánszerűvé dagadt, amikor elhangzott Bodrogi Gyula neve. Nem tudták folytatni a bemutatásokat, mert a közönség vastapsba kezdett. Soha nem hallottam még ilyet hivatalos eseményen. Az akkor 34 éves színészt zabálta a közönség, és ha Ô nem áll fel és inti le őket szerényen, azóta is tapsolnának.
Mi a titka? Az, hogy ZSENI! Ne fukarkodjunk a jelzőkkel, mert az! Amellett pedig egy jó ember, és ezt a közönség az antennáival úgyanúgy letapogatja, megérzi.
Atyaég, mennyi mindent köszönhetek Neki! Igazgatóként odahívott a Főiskola elvégzése után a Vidám Színpadra. Alig pár hónap múlva felmerült egy lehetőség, csatlakozzam az induló Família Kft csapatához. Igen ám, de ehhez fel kellett bontanom a színházi szerződésemet. Tépelődtem, mi legyen, ilyesmit az ember friss diplomával nem nagyon mer megtenni. Na, de Gyula helyettem volt bátor. Csak annyit mondott:
-Ezt meg kell próbálnod, nem szabad elszalasztani a lehetőséget, hátha nagy siker lesz az egész, felbontjuk a szerződést, de nyugi, SZÁMÍTHATSZ RÁM…
El tudjátok képzelni, mit jelentett ez a mondat akkor nekem? Ezzel lett Ő életem talán legfontosabb mentora.
Betartotta a szavát, minden évben kaptam Tőle egy szép szerepet a Vidám Színpadon.
Az igazgatósága évtizedeiben kicsit zárójelbe tette a színèszetét, de annak végeztével újra szárnyal. Teljesen mindegy mit csinál! Kabarékuplét énekel, Willy Loman az Ügynök halálában, Süsü hangja, vagy anekdotázik imádott vadászélményeiből, ott kicsit megáll a világ, és körülötte forog. Mi pedig bámuljuk, hogy igen, létezik ekkora tehetség, ilyen kisugárzás, ennyi ösztönös, és tanulhatatlan de főleg taníthatatlan képesség.
A világ legszebben csengő hangja az Ő utánozhatatlan, rekedt orgánuma!
Drága Gyulám! Csatlakozom az ünneplő milliókhoz! Isten éltessen nagyon sokáig! Szeretlek a régi rajongással!