2 napos tréningre kerül sor 2024. május 11-12-én Simon Balázs rendező, színházi szakember vezetésével. Ennek kapcsán szólítottuk meg az alkotót, aki mesélt az Oversudd technológiáról is.

SZO: Utoljára a télen tréningekre verbuváltatokk… Hogy sikerültek? 

S. Balázs: Ebben a 10 alkalmas folyamatban heti színházi tréninggel, szenzoros stresszmérésre  egy “feszültségmentesség-tudatosító” folyamatra vállalkoztak a résztvevők. Végül mindenki számára ー számomra is ー meghatározó volt ez az “első tapasztalat” ezzel a kicsi, de rendkívül összehangolódott csoporttal. Megbizonyosodtunk arról, hogy ennyi idő alatt is komoly eredményeket lehet elérni a saját stressz megismerésében, megszelídítésében.

SZO: Ez valóban egy terápiás folyamat? 

S. Balázs: Nem. Egyenlőre pszichológus nélkül dolgozunk. Ez egy színházi tréningcsoport, amelyben jó lehetőség van biztonságos, alá- és fölérendeltség mentes közegben az önfigyelő munkára. Színházi az alapnyelv, de összművészeti alapokról közelítünk: rajzolunk, kollektív szövegeket fogalmazunk, vagy dallamokkal improvizálunk és  rendeznek is a résztvevők. Erős kohézió alakult ki, folyamatosan reflektáltunk egymás testi, lelki jól létére, miközben az adatok egy egész külön dimenziót nyitottak meg a saját életünkről kialakított képben. A stresszről és ellazulásról hallatlanul pontos adatokat szolgáltat az Oversudd technológiája. Különösen inspiráló nyugodt vagy feszült pillanatainkról beszélni. Beszélhetek az Overksuddról, vagy ez már meghaladja az ízlésesen burkolt reklám kategóriát…?

SZO: Hogy lehetne jól bemutatni a technikát?

S.Balázs: Sokféle alkalmazással lehet már figyelni a stresszt, ezek közül az Overskuddé az egyik legkomplexebb elemzőfelülelet. Ezek az információk bárhonnan is származnak megmutatják, hol növelhetjük a kiegyensúlyozott élethelyzeteink számát. Pontosan kimutatható, amikor nyugodt, állapotban, balanszban vagy koncertrált áramlat élményben létezünk. Nem szorongunk, jó ritmusban hullámzik az autonóm idegrendszer. 

OSZ: Ezek szerint nem csak a tréning alatt, hanem otthon is mérnek a résztvevők?

S.Balázs: Ez a paraszimpatikus/szimpatikus idegrendszert vizsgáló műszer hosszabb távon kerül a résztvevők mellkasára egyhetes vagy egy hónapos esetleg hosszabb periódusra. Akik vállalják a kipróbálását, életük tükrét kapják meg: mindennapi stresszforrásaik vagy nyugalmi állapotaik online felületen vezetett naplóját. 

SZO: Ezek szerint a tréning csak egy egészen kicsi része az egésznek?

S. Balázs: Fontos része, mert ameddig az életben élesben mennek a dolgok,  egy színházi tréningen gyakorolhatunk.  Ha az autonóm idegrendszer nem tér vissza a nyugalmi állapotba, akkor nehezen tudunk helyzeteket megoldani vagy elkerülni. Ezt a műszer mutatja, kinek mi segít megnyugodni. A szimpatikus idegrendszer sokszor feleslegesen aktív. A paraszimpatikus rendszer nem tud lépést tartani. Az eszköz ezt a váltást teszi láthatóvá. A színház pedig folyamatosan biztosítja azokat a helyzeteket, amelyekben a közbeavatkozás és a változás gyakorolható.

SZO: Akkor ez mégiscsak egy terápiás csoport…

S. Balázs: Bár létezik színházterápia, én mégsem indít(hat)ok terápiás folyamatot és valóban mi nem is vállalkozunk a stressz gyógyítására, ezt a zászlónkra tűzni butaság lenne. Mi egy számszerűsíthetően is értelmezhető módszert ajánlunk, mely egy mindenkit érintő civilizációs problémára, a stresszre ad egyéni válaszokat. Megpróbáljuk ezt ezúton is előre kommunikálni; mi az életproblémákra színházi improvizációkban és saját megoldások gyakorlásával keressük a választ.

SZO: Hogyan vehet részt a tréningen, akit érdekel egy ilyen közös munka? 

S. Balázs: Tehát a jelentkezés újra él a 6+1 alkalomból álló szerda esti csoportra, valamint májusban egy magyar és júniusban egy angol hétvégi tréningre . A három különböző formában és idősávokban meghirdetett csoportban egyformán felváltva alkalmazom majd a színházi gyakorlatokat és a szenzorral való munkát. Egyfajta új részvételi-színházi élményt  és öntanulási lehetőséget keresve.

SZO: Ezek szerint az UtcaSzak profilt váltott? 

S. Balázs: Nem! Mondhatjuk, hogy ez is a színház funkciója. Peter Brook – aki egész életművét a színház fogalmának, értelmének, céljának kutatására, értelmezésére, a definíció állandó újra alkotásának szentelte – kérdezte így: Miért a színház? Engem is máig megihlet ez a kérdés. Az UtcaSzAK elsősorban színházi szervezet, de nagyon sok irányba nyitottunk a színház fogalmának lehetséges új értelmezése terén. Ezt valójában a NER-nek is köszönhetjük egy kicsit.

SZO: Hogyhogy?

Balázs: Ha elkényeztettek volna azzal, hogy mindig rendelkezésre állt  volna a szükséges forrás, lehet, hogy nem jutunk ilyen messzire a határterületek felderítésében. Az állami pályázatokon szinte  teljesen felesleges elindulnunk, mi azért időről időre megtesszük, hogy további bizonyítékokat szolgáltassunk konzekvens és szisztematikus diszkriminációnkra.  

SZO: Akkor mihez kezdtek?

Balázs: Mivel mi biztosan nem számíthatunk arra, hogy munkánk adófizetői pénzből kap majd elegendő normatív támogatást, profilunkba vágó brüsszeli benyújtasú pályázatokkal próbálkozunk.  Egy Kreatív Európa és egy Európai Szociális Alap Plusz tervet adtunk be, a társadalom sérülékeny csoportjai (nyugdíjasok és a NEET <nem tanuló nem dolgozó> fiatalok) számára készítünk majd komplex művészettel segítő  programokat. De idén a Perform Europe és egyéb európai fundraising platformok segítségével lesz TeatRom is. 

SZO: Igen … kiből inspirálódsz? Peter Brookot tekinted mesterednek.

S. Balázs: Egyik mesteremnek… De igen, kisgyerekként nagyon szerettem a felefedező kalandokról szóló regényeket. Anyukám egyszer beszélt az Peter Brook afrikai útjáról, és ez már kb 10 évesen felgyújtotta a képzeletemet, és ahogy otthon nézegettem Koltai Tamás könyvében a róla készült képeket. Azután, hogy személyesen is részese lehettem a munkájának valójában, ez az inspiráció az életem számos területére átterjedt. Most készülünk feleleveníteni Lakos Anna, Zsámbéki Gábor, a Free SzFE és sokan mások közösen Peter életművét, lehetővé téve annak jobb megértését, színházi újraértelmezését, jelen lévővé, élővé tételét.

SZO: Annyit láttam a Katona József Színház műsorán, hogy elmaradt egy est… Azt nem találtam, hogy mi maradt volna el.

S. Balázs: Mert el sem kezdtük hirdetni. Marie-Hélène Estienne, Brook alkotótársa, aki kulcsszereplője lett volna az egy hetes programnak, egészségügyi okok miatt le kellett mondja az utazást, amit ez év szeptemberének utolsó hetére tettünk át. 

SZO: Mit tudhatunk erről?

S. Balázs: Brook halála előtti utolsó üzenete a Hamletből vett idézet: „Készen kell lenni rá” „Readiness is all”. Ez lesz a címe is a szeptember 22-29. között tervezett egyhetes – jobb híján, mondjuk így – fesztiválnak,  amelyben vetítésekkel, workshopokkal és különféle személyes megosztásokkal próbáljuk felidézni Peter munkáját, megidézni személyét, műveit a ma fiatal színházi alkotói számára. A fesztivál bemutat majd meghatározó műveket, mint a Lear, a Marat-Sade, vagy a Szentivánéji álom és nagy kalandokat, mint az Afrikai utazás, az Orghast, vagy a párizsi CICT központ Bouffes du Nord színházban született előadásai. Végül pedig nem feledkezhetünk el Brook spirituális munkásságáról sem, amelynek mérföldkövei a Találkozások rendkívüli emberekkel, vagy a Mahábhárata című filmek. Emellett szeretnénk olyan Magyarországon ismeretlen Brook előadásokat is levetíteni, mint a Cseresznyéskert, a L’homme Qui és a Vihar.

SZO: Mi az álmod? Mi a távlati célod? 

Ahh… hát mi más, minthogy végre újra színházi előadásokat rendezzek egy bomba kőszínházban. De ameddig ez az idő valamilyen véletlen folytán újra visszatér, nagyon szívesen folytatom a színházi határkeresést. Célom, hogy tudós és alkotótársaimmal tovább kutassam a szinkronitás titkait, valamint, hogy tovább képezzem magam ebben a terápiás irányban. Valóban – iróniamentesen – a kőszínházak irányába tekintve: hosszabb távon szeretném, ha a színházi társulatok vezetői is megbizonyosodnának arról, hogy soha nem látott irányokba fordíthatja egy színház belső életét a mérőeszközök és stresszkezelő technikák használata, összességében a stressz tudatosítása. A mérés-tréning számos területen jelenthet segítséget a társadalomban, például azoknak akik életveszélyes helyzetekben állnak helyt. Mindenképpen ajánlanám nagy csoport vagy lelki nyomás alatt dolgozóknak és vezetőknek is, mint a pedagógusok, a tisztségviselők és az egészségügyi dolgozók, számukra is jelentősen segíthet ez a méréssel kísért tréning a stressz oldásában.