A KB35 Színházi Nevelési Társulat és a Trainingspot Társulat Nálatok is esik? című előadása is látható volt az idei Thealteren. Kósa-Szigety Zsófia írt róla a blog jr. keretein belül.
Ajánló a darab elé:
A valós eseményen alapuló fiktív történet cselekménye szerint adott egy férfi és egy nő, Luca és Petya. Kollégák, hiszen egy független szabadúszó társulat színészei mindketten. Nem kizárólag kollégák, miután hosszú évek óta, tartós és mély barátságot ápolnak. Nem csupán barátok, mert az egyik fél részéről a múltban lezáratlan plátói szerelem árnyéka vetül a kapcsolatra. És nem csupán a múlt kísért, mert az egyik fél olyan kéréssel fordul a másikhoz, mely meghaladja talán az összes kapcsolati státuszt, amivel eddig dolguk volt, jelentőségében és jellegében egyaránt…
Mi fér bele egy baráti kapcsolatba? Honnan tudhatja az egyén, hogy felkészült a szülői szerepre? Mik lehetnek a szempontok egy potenciális biológiai apa kiválasztásakor? Mennyire determinálja az egyének közti kapcsolatokat a nemi hovatartozás vagy a szexuális orientáció?
2021-ben a celldömölki Soltis Lajos Országos Színházi Találkozón Boda Tibor és Barna Lilla a kiemelkedő színészi alakításért Kurucz László-díjban részesültek, idén pedig a balassagyarmati XXXVIII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon kapták meg a legjobb női és a legjobb férfi alakításért járó díjat.
Kósa-Szigety Zsófia: Belefér egyetlen szobába
Azt hisszük, hogy szűkös a tér. Belépünk a balett-terembe: téblábolunk, a távoli sorokat keressük szemeinkkel. Kanapé, foszlott perzsaszőnyeg, szék a nyolcvanas évekből, fotel és csecsebecsék. A falemezes lambériákon a ruhatár fogasait nem takargatják. Még nem tudom, hol vagyunk.
Ha az enyém lenne ez a tér, azt mondanám: meszelni kéne. Meg hogy nem elég nagy ez: sem egy családnak, egy párnak, de még egy egyedülállónak sem. Mire elég ez a szoba? Itt a magányban megőrül az ember, szerelmesen elfelejtené a külvilágot, gyerekek pedig sosem mászkálhatnak ezen a szőnyegen, nem nekik való hely. Bár a színházban mostanában nem fecskendeznek illatokat, ez a társalgó cigarettaédes, enyhén dohos lehet.
Petya lakása. Negyvenes férfi, aki egy kicsit már lemondott mindenről. Lucáról is. Éldegél, és ezt viszonylag boldogan teszi. A lány, akit sosem nem kaphatott meg, ki-be járkál a lakásán és mindketten szeretnék azt hinni, hogy ez természetes. Hiszen kettejük kapcsolatában annyi minden lehetne természetes: az érvényüket vesztett egykori vonzalmak, a szoros és tiszta barátság, a szívességek és egy születendő gyermek sorsa. De nem Petyától. Orsitól, Luca párjától.
Nem bonyolult ügy: a férfi kiveri, a nő pedig a tű-tubussal befecskendezi az anyagot hüvelyébe.
De akkor az mégis a Lucáé és Petyáé, ugye? Orsinak ez nem fura? Vagy ez mindenkinek fura? Nem lehet ezt másképp megoldani? Miért pont Petya? Ez neki a legrosszabb? Folytathatnánk. Mert még ma is kérdés ez, sőt, egyre nagyobb. Etikai és érzelmi vetületeket kell vizsgálnunk, tudván, hogy megoldás van, legjobb választás nincs.
Beszélgetni akarnak velünk. Sután teszik, néha elveszítjük a fókuszt. A közönség sokszor belezavarodik saját eszmefuttatásaiba, talán így éljük át Luca és Petya több rétegben vérző élethelyzetét. A megszakított jelenetek idején Barna Lilla(Luca) és Boda Tibor (Petya) a terem egy kevésbé látható sarkába kuporodtak. Próbálom az ő arcukat figyelni. Hány embert hallhattak e két szereplőről beszélni! A néző beszélni tanul. És ez hatalmas erő.
(KB35 Színházi Nevelési Társulat – Trainingspot Társulat: Nálatok is esik?)
Fotó: thealterphoto2022