Mi jár egy díszlet- és jelmeztervezőnek? Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszélt a kérdésről a Magyar Narancsban Csabai Máté.

,,Ott ültek a színház vezetői egy karéjban, és arról győzködtek, hogy nem szokás díszlettervezőnek jogdíjat folyósítani. Hozzám azonban már eljutott, hogy a produkcióban mindenki, még a dramaturg és a koreográfus is kap százalékot. Ráadásul az előadás egy olyan sikerprodukciónak ígérkezett, amelyben a látványnak nagy szerepe van” – meséli Nagy Fruzsina jelmeztervező, hogyan alkudozott egy fővárosi kőszínházzal. Végül eredménytelenül. Bár egy díszlettervező kollégájával ,,dacszövetséget” kötöttek, megfogadták, hogy egyikük sem vállalja el a munkát a másikénál kedvezőtlenebb feltételek mellett, persze csak akadt harmadik kolléga, aki kapható volt.

„A végén már csak öt eladott szék árát kértem egy olyan színházban, ahol vagy ezer férőhely van. Tényleg csak a szimbolikus „győzelemre” vágytam” – mondja Fruzsina.

Most alakul valamiféle összefogás a szakma művelői között. „Főleg a művészszínházakban tapasztaltam nyitottságot” – mondja Nagy Fruzsina. Példaként az Átriumot hozza, ahol 2017 óta fut A félelem megeszi a lelket, népszerű előadás nagyszerű színészekkel, Alföldi Róbert rendezésében. Nem kell nagy összegre gondolni, havonta 10-20-30 ezer forintra, ráadásul cserébe a megbízási díj is alacsonyabb volt. ,

Nagy Fruzsina tapasztalata szerint egy komoly külföldi produkcióban a jogok kivásárlásáért sokkal többet, legalább annyit fizetnek, mint a honorárium maga.

A díszlettervezőnek, bár az alkotása szintén szellemi termék, a többi alkotóval összehasonlítva még inkább meg kell küzdenie a saját renoméjáért. „Azt tapasztalom, hogy nemcsak az úgymond laikusok, de nagyon sokszor más színházi szakágak képviselőinek a szemében is valahol az asztalos és a művész között billegünk, gyakran inkább az előbbi felé” – mondja Egyed Zoltán díszlettervező, aki korábban a Békéscsabai Jókai Színház műszaki vezetője is volt.

(…)

Mindketten egyetértenek abban, hogy a díszlet- és jelmeztervezőknek küzdeniük kell a jogaikért, és ez a folyamat már elindult. A magyarországi Oistat és a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága (Malát) fórumain már volt szó a kérdéskörről, és jó, ha minél többen hallanak róla. De hogy lesz-e komoly véd- és dacszövetség a szakmában, az a résztvevők helyzetén – anyagi és szakmai kiszolgáltatottságán vagy cselekvőképességén – is múlik.

Részletek a Magyar Narancsban.

Mindent a szemnek – Magyar Narancs 2024.02.29 – 30,31. oldal