Szikszai RémuszBors néniFöldes EszterHuzella JúliaVenczel VeraGijs Naber
  • facebook
  • instagram
  • 2021. október 24., vasárnap
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    “Mi más számít egy balett növendéknek, mint színpadon lenni?”

    2021. május 31., hétfő 06:00

    A koronavírus-járvány minden egyetemista életébe rengeteg változást hozott, de különösen nagy kihívásokkal kellett szembenézniük a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóinak. Hogyan tudtak felkészülni életük egyik legnagyobb megmérettetésére? Mi várhat rájuk a közeli és a távoli jövőben? Csizmadia Tamással, Kazinczy Eszterrel és Macher Szilárddal, a Magyar Táncművészeti Egyetem három végzős osztályának balettmestereivel beszélgettünk, akik mindent megtettek a fiatalok felkészítése érdekében. 

    Minden egyetemista életében az államvizsga a legnagyobb megmérettetés és a diplomaszerzés feltétele. Az MTE esetében ez hogyan működik? Miből, hogyan és mikor vizsgáznak a hallgatók?

    Csizmadia Tamás: Mint sok más kapcsán, ebben is különleges az egyetemünk. Az államvizsga a szakdolgozat védésén túl egy szakmai előadással, úgynevezett koncertvizsgával zárul. Ezt megelőzi a képesítő vizsga, ahol elsősorban a technikai felkészültségükről adnak számot a hallgatók, míg a koncertvizsgán a színpadi jelenlétnek is fontos szerepe van. Az idén végzős színházi tánc évfolyam Kulcsár Noémi A nagy Gatsby kétfelvonásos táncjátékával fejezi be tanulmányait.

    Kazinczy Eszter: A szakmai záróvizsga két közönség előtti megmérettetést jelent. Az első az úgynevezett „Képesítő vizsga”, ami zártkörű, szakmai plénum előtt, az Egyetem házi színpadán zajlik. A klasszikus balett szakosoknak a mindennapos gyakorlathoz hasonló balett órát kell előadniuk, ahol a klasszikus balett technika legnehezebb elemeit is be kell mutatniuk. Ennek megszerkesztése a balettmesterük feladata. Természetesen a hallgatók képességeit, adottságait szem előtt tartva, az évfolyam sajátosságaira, a mi esetünkben a lányok személyiségéhez kell illeszteni a koreográfiát. Fontosnak érzem, hogy ne csak az esemény súlyát érezzék ekkor, hanem találjanak benne örömöt, leljen táptalajra művészi affinitásuk. Az év és iskolai létük utolsó nagy eseménye a Vizsgakoncert. Ez egy színházi előadás, ahol a nemzetközi balett repertoárból kiemelt részleteket adnak elő, gála-est jelleggel. Az előadás számukra a nagy premier, ahol jórészt mindenki szólistaként mutathatja meg magát. Tétje van tehát, hiszen vizsga és a szakma krémje ül a közönség sorai közt. Másfelől ünnep, a szebbnél-szebb feladatok bemutatásának napja és nem utolsó sorban az utolsó együtt megélt előadás. 

    Macher Szilárd: A hivatalos államvizsga a szakdolgozatok megvédésén túl a minden évben megrendezett vizsgakoncert, amely ismét az Operaház berkein belül, az Erkel Színházban lesz június 19-én. Ennek a műsorán már mindenki a leginkább testhezálló szerepet táncolja – az évfolyamvezető balettmesterek és a Művészeti Tanács döntése alapján – a klasszikus balettirodalom legvirtuózabb kettőseitől mai kortárs alkotók műveiig. Idén a koncert (részben az elmúlt évek járványhelyzete miatt is) két részes lesz. Az első rész műsorában egy vizsgakoncerten még nem szerepelt Petipa klasszikus, A talizmán, majd olyan népszerű bravúrszámok, mint A kalóz pas de trois és a Diana és Actaeon kettős kerülnek színre, valamint szintén három további koncert-újdonság: Seregi Makrancos Katájának esküvői kettőse, egy Kalmár Attila által két végzős fiúnak készült bemutató és a Magyarországon még csak külföldi vendégjátékon látott Peer Gynt kettős, Edward Clug gyöngyszeme látható.

    A végzős évfolyamok balettmestereiként, hogy látják, a koronavírus okozta nehézségek mellett mennyire sikerült felkészíteni a hallgatókat erre a végső megmérettetésre?

    CS.T. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik az az idő, amit a járvány elvett tőlünk. Technikailag mindig van hova fejlődni, finomhangolni. A gyakorlást semmi sem tudja helyettesíteni, ugyanakkor a nehézségek össze is kovácsolják az embereket. A cél közös és csak egyféleképpen érhetjük el, ha összedolgozunk. A magam részéről megpróbáltam mindenben segíteni őket, képezni, fejleszteni, kondicionálni és talán, ami a legfontosabb elhitetni velük, hogy képesek végig csinálni.

    Csizmadia Tamás

    K.E. Még nincs vége. Nincs könnyű dolgunk. Az online balett oktatás ebben a minőségben teljességgel lehetetlennek, illetve improduktívnak tűnt, de bíztunk benne – ahogy most is – hogy a végére sikerülni fog. Augusztustól jelen voltunk, elkezdtük a felkészülést, majd két ízben az osztály karanténba került. Mégis látva a csapat várakozását, izgalmát, ahogy minden, a vírus okozta korlátozás ellenére elérkeztek arra a pontra, hogy meglépjék a Képesítő vizsga nehézségeit, ahogy az akarat melléjük szegődött, tudtam hinni, hogy minden rendben van körülöttük. A képességeikhez mérten a legjobb szinten teljesítettek, de a Vizsgakoncert még hátra van. A nehézségek lépten-nyomon velünk vannak. A fáradság okozta fizikai fájdalmak mellett sajnos jelen vannak az időszakos hiányzások az oltakozás miatt és a jövőjük kilátástalansága okozta levertség. Ha lelkileg nincs egyensúlyban a fiatal, az egész napi/heti próba hatástalan. Mindazonáltal az, hogy sikerült-e megfelelően felkészíteni őket a jövőben dől el, nem a Vizsgakoncerten. Ki marad a pályán, ki nem? Ki lesz sikeres, aktív és boldog balettművészként? A koncerten reményeink szerint mindenki a legjobb formáját „futja” majd.

    M.SZ. Szerencsére ebben a tanévben, a múlt tavaszi “online gyakorlás után” – rövidebb periódusoktól eltekintve, különleges engedélyekkel – sikerült viszonylag folyamatosan dolgoznunk. Óvatosságból már augusztusban elkezdtük a munkát, hogy mindenképpen ki tudjuk használni a karanténmentes időszakokat. Sajnos kétszer mi magunknak is karanténba kellett vonulnunk, többen is betegek voltunk, de szerencsére nagyobb probléma nélkül átvészeltük ezeket az időszakokat is. Természetesen a kellő fokozatossággal és tesztekkel tértünk aztán megint vissza a balett-terembe. Büszke vagyok a fiúkra és a lányokra is, mert minden viszontagság ellenére kiemelkedő színvonalú képesítő vizsgán vagyunk túl, és jövő héten, a vizsgakoncertet megelőzően már vár ránk egy következő megmérettetés is: a Müpában a Bartók Tavasz Fesztivál keretében, a Szent István Filharmonikusokkal együtt mutatjuk be Leo Mujic A fából faragott királyfi című táncjátékát, ami a vizsgakoncert műsorán is szerepelni fog.

    A saját államvizsgájukról milyen emlékeik vannak?

    CS.T. Szerencsésnek érzem magam, ugyanis egy csodálatos duettel vizsgázhattam. Lukács András Örvény című kettőse, meghatározó pontja az életemnek. Lassan tizenkét éve már, de azóta is táplálkozom az akkor tanultakból. Nem csak maga a darab, hanem a felkészülési folyamat is nagyon szép emlék.

    K.E. Szerettem. A mi osztályunknak megadatott, hogy kétszer koncertezhettünk. Érettségi mellett készültünk a felettünk járó fiúkkal az ő záróvizsgájukra. A „saját” koncertemen egy szívszorító kettőst táncoltam…szabad volt sírni. Akkor nagyon kellett is. Januárban távozott az iskolából az évfolyamtársam, aki a partnerem volt. Februárban betanítottuk egy évfolyammal alattunk járó fiúnak. Persze nem csak ezért sírtam, hanem egyszerűen felfokozott állapotban voltunk mindannyian. A szakdolgozat megírását is élveztem, nagyon jó tanáraink voltak, sok minden érdekelt. Ám, mégis mi más számít egy balett növendéknek, mint színpadon lenni? Az előadásokra emlékszem jól és erre fognak – remélem – a mostani végzősök is, bár sokkal kevesebb lehetőségük volt erre az utóbbi időben.

    Kazinczy Eszter

    M.SZ. Sajnos az én államvizsgám már nagyon régen volt, 1994-ben, de az iskolából nekem csak jó emlékeim vannak. Dózsa Imre volt a mesterem, Koren Tamással és Sebestény Katalinnal is sokat dolgoztunk együtt: csak biztatást és tudást kaptam tőlük. A vizsgakoncertemen úgy esett, hogy két Dózsa műben táncoltam: a csodálatos Adagiettot Ducsay Marcellával, aki az USA-ban táncolt és most ott is tanít, és az évfolyamunk számára készített egyfelvonásos Pas de douze-t. Csodálatos évfolyamunk volt: szerettük egymást, összetartottunk, máig tartjuk a kapcsolatot, amennyire csak lehet, mert szétszóródtunk a világban.

    Hogyan összegeznék a végzős osztályok teljesítményét?

    CS.T. Amikor elkezdtük a közös munkát, azt mondtam nekik: én elsősorban nem forogni, ugrani és “lábat emelni” szeretnélek titeket megtanítani, hanem mutatni egy utat, amin, ha szorgalommal kitartással és alázattal elindultok akkor én hiszem, hogy elérhetitek a célotokat, bármi is legyen az. Mindenki máshol tart ezen a bizonyos úton, de azt látom, mindenki elindult.

    K.E. Emberfelettinek tartom. Kitartottak online, nagyon rövid idő alatt visszaszerezték kondíciójukat, volt közöttük olyan, aki elkapta a vírust és újra a mezőnyben van. A kitűzött időpontok is több ízben kitolódtak. Rengeteg alkalmazkodást és toleranciát igényelt tőlük az élet. Dolgoznak, rendületlenül, néhány akadályt már hátuk mögött tudhatnak. Várják a következő kihívást, de nem mindig kiegyensúlyozottak, boldogak. Sokan távol otthonuktól, egy maguk albérletekben, bejárnak az iskolába, ahol lézengenek az emberek és teljesíteniük kell. Mégis, hálásak azért, hogy dolgozhatnak. 

    M.SZ. Egy tehetséges évfolyamról van szó, melyből a helyzetből fakadóan is még méltatlanul kevesen kaptak szerződést, ez nagyon szomorú. A fiúk közül többen világszínvonalon tudnak teljesíteni: tehetségesek, sokoldalúak, rengeteg van még bennük. Négy magyar fiú végzett, a magyar táncszakma szégyene lesz, ha nem kapnak szerződést, és a külföldi fiaim is csodálatosak. A lányok közt egy kivétellel külföldiek végeznek, a próbák során az ő munkamoráljuk és tudásuk engem is és sok más szakembert is meggyőzött!

    Macher Szilárd

    A koronavírus miatt azt gondolnánk a társulatok a fennmaradásért küzdenek és nem feltétlenül vesznek fel frissen diplomázott táncosokat. Milyen esélyeik, lehetőségeik vannak a végzősöknek az egyetem végeztével?

    CS.T. Különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen jelenleg napokkal előre is lehetetlen tervezni, nemhogy hosszú távra. A társulatok vezetői és művészei is kivárnak, inkább a biztosat választják, ami érthető. Ennek ellenére egy átrendeződést, frissítést is hozhat a jelenlegi helyzet, mint minden új kezdet. A színházi tánc évfolyam hallgatói nagyon széles spektrumú képzést kaptak, bízom benne elég lesz ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk.

    K.E. Valóban jóval kevesebb lehetőségük van társulathoz szerződni. Számos helyre küldték el pályázatukat, de zömmel azt a választ kapták, hogy a vírus okozta korlátozások miatt nem tudnak új szerződést kötni, vagy nem is kaptak választ. Hagyományos, visszahívásos audíció csak a Magyar Nemzeti Balettnél volt. Egy fiú kapott oda szerződést a képesítő vizsgán nyújtott teljesítménye alapján. Jó lenne utánuk nyúlni, gondoskodni róluk még egy kis időre, amíg az együttesek újra működni kezdenek. 

    M.SZ. Sajnos az online próbatáncok, a létszámok befagyasztása miatt idén átlagon felül nehéz az elhelyezkedés. Manapság a társulatok mindenhol kész embereket várnak, az igazgatók elfelejtik, hogy annak idején ők sem voltak készen 19-20 évesen. Nagyon nehéz a lelket tartani a fiatalokban, de megpróbáljuk közös erővel nem feladni! Remélem, a színházak újranyitásával majd lesznek még próbatáncok, és a Magyar Táncművészeti Egyetem minden segítséget meg fog adni a hallgatóinak, hogy a helyzet ellenére se kelljen életre szóló hátrányból indulniuk.

    Szerző: MTE

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka