A Kövek című produkció rendhagyó, bemutatkozó előadását tekinthette meg a közönség a soproni teátrum színházi klubjában szerdán este.

A darab két kamasz határokat teljesen kifeszítő halálos játékáról, gyilkossá válásákról szól. Molnár Anikó és Papp Attila színművészek közösen hozták létre a dinamikus, pergő, sodró erejű tanjátékot, amely a következő évadban középiskolásoknak, felsősöknek szól, miközben a felnőttek számára szintén hordoz tanulságos kérdéseket, gondolatokat.

A Kövek Stefo Nantsou és Tom Lycos ausztrál szerzőpáros darabja megtörtént esetet feldolgozva egy újsághír alapján készült még 1996-ban.

A történet két kamaszról szól (egyikük 13, másik 15 éves), akik unalomból veszélyes kalandokba sodorják magukat. Először betörnek egy műhelybe, majd, hogy egymásnak bizonyítsák vagányságukat, bátorságukat, heccből köveket dobálnak egy hídról az autókra. Az egyik kő telitalálatként repült le a hídról és halálos autóbalesetet okoznak. Ki dobta ezt a követ, kié a felelősség? Bűnösök a fiúk? Bűnhődjenek egy játéknak induló, meggondolatlan csínytevésért vagy sem? Hol a barátság határa? A darab számtalan kérdést felvetve az ő sorsukat, lelki útjukat, társadalmi hátterüket villantja fel a bírósági tárgyalástól egészen ítéletig. 

A Kövek hat szereplővel az elmúlt esztendőkben szerepelt már a soproni teátrum fiataloknak szóló színházi nevelési programjában, számtalan helyen játszották már oktatási intézményekben. Most azonban egy teljesen új előadás született igazi műhelymunka, alkotói találkozás után. Molnár Anikó és Papp Attila színművészek dramatizálást követően visszatértek az eredeti, két szereplős változathoz. Amikor elkészült ez a színdarab, akkor maga a két szerző játszotta és rendezte azt a melbourne-i bemutatón. Magyarországon először az egyik író, Stefo Nantsou állította színpadra a művet még a Kolibri Színházban. Azóta több hazai színház tűzte műsorára a történetet.

A Kövek Molnár Anikó és Papp Attila kreativitásának, ötletességének köszönhetően egyszerű színpadképpel, kevés kellékkel, egy mindre, lapjaira rajzolásra is kiválóan alkalmas szekrénnyel kelt színházi élményt. A színészek pergősen, dinamikusan, sodróan, fiatalokra jellemző tempóban, erős váltásokkal játszanak, hol grafikákkal, hol egyszerű ruhacserével jelenítik meg a darab szereplőit, egyes helyszíneit, szituációit. A zenei aláfestés – amely Papp Attila munkája – hozzájárul, hogy a feszültség, a lelki tusakodás, pokoljárás, az önvád, a félelem, kiszolgáltatottság, a magány, az érzelmi hullámvasút atmoszférája egyaránt végig hangsúlyosan megjelenjen a játékban.

Az előadás után Molnár Anikó és Papp Attila a közönséggel is megosztották gondolataikat arról, hogyan született meg az új előadás, számukra mit jelent a darabbal való találkozás, a történet hosszú évek óta. Mit szeretnének a fiataloknak és természetesen a felnőttek, szülőknek közvetíteni, elmondani, felvillantani.

A nézők aktívan részt vettek a beszélgetésben. Az alkotók számára szintén húsbavágóan alkalmas kérdéseket, problémákat, gondolatokat hordoz a darab, amelynek egyik kulcsjelenete szerintük az, amikor a két nyomozó beszélget az esetről, mi legyen a kamaszok sorsa, bűnösök vagy sem. Mi tehet a felnőtt egy ilyen esetben?    

„– Mi van, ha te ülsz abban az autóban? 
– Na persze, és ha szórakozásból a te gyereked dobál köveket a felüljáróról?”

A Kövek középiskolás bérletben: fórumszínházi (választható) előadásként és felsős bérletben – a Soproni Petőfi Színház színházi nevelési programjának keretében – a bérlet részeként kerül színre a következő évadban.