Fontos követni, ami Magyarországon történik, mert az a környező országokban figyelmeztetést jelent, legyen szó akár a médiáról, akár a Színház- és Filmművészeti Egyetemről – mondja a Vígszínházba sokadszor visszatérő rendező, Michal Dočekal.
A rendezp a történelem meghamisításáról készített előadást A kő címmel. A premiert online tartották. A prágai Nemzeti Színház korábbi, a Városi Színházi jelenlegi igazgatóját a HVG kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, miért érezte úgy, hogy itt és most ezt a darabot érdemes színpadra vinni, Michal Dočekal azt felelte: „A kő Közép-Európa története egy kamaraelőadásban. Ugyanúgy érinti önöket, magyarokat, mint bennünket, cseheket. A történelem hamis, de mondhatnám azt is, hazug interpretálása veszélyes dolog. A történelemhamisítás ebben a darabban „csak” a privát szférában zajlik le, de ez a probléma társadalmi szinten is jelen van. Látjuk, milyen intenzíven hódít teret magának a populista politika Európa különböző országaiban: aki ebben érdekelt, annak nagyon is kapóra jön a múlt elhazudása.”
Azt is hozzátette: „Bár nem tudok magyarul, de a cseh médián keresztül természetesen folyamatosan értesülök a magyarországi történésekről. És azt kell mondanom, Csehország meglehetősen szoros figyelemmel követi a magyar témákat; pontos képünk van arról, mi történik a magyar újságírással és általában a magyar közélettel. Számunkra ezek mind figyelmeztető jelek, például a médiahelyzetet tekintve is, de mivel én is tanítok a Prágai Színművészeti Akadémián, megrendülten figyelem, mi zajlik a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül. Szóval azt hiszem, kijelenthetem, hogy elég behatóan ismerem a magyar helyzetet. A kő egy német színdarab, de akár Csehországra, akár Magyarországra gondolok, úgy érzem, bárki bármelyik országban nyugodtan írhatott volna egy pont ugyanilyen drámát, hiszen a történelmi tapasztalat itt is adott hozzá.”
A kérdésre, hogyan értékelte az SZFE kapcsán történteket, azt felelte: „Ha röviden akarok válaszolni, csak annyit tudok mondani: teljes mértékben egyetértek a hallgatókkal. Még az október 23-ai tüntetésre is kimentem; akkor már a városban voltam a próbák miatt. Ismerem az egyetem tanárait, és tudom, kik azok, akik most felmondtak. Irgalmatlanul fáj, hogy mindez rossz hírbe hozza Magyarországot annak ellenére, hogy az SZFE-ről a meglátásom szerint a legmagasabban képzett művészek kerülnek ki. Illetve nemcsak az én meglátásomról van szó, a tények is ezt mutatják. Az egyetem autonómiája pedig, amiért a hallgatók küzdenek, évszázadok óta teljesen evidensen kikezdhetetlen kell, hogy legyen; a középkor óta tökéletesen elfogadhatatlan, hogy ezt bárki is megvonja egy egyetemtől.”