Miért félünk a tánctól? – Török Jolán válaszol
2020. május 19., kedd 07:00
Harmincéves a Táncpedagógusok Országos Szövetsége, minden idei programjukat ennek jegyében szervezték. A szövetség elnökét, Török Jolánt a 168 óra kérdezte.
A kérdésre, hogy látja a Táncpedagógusok Országos Szövetsége, ez alatt a 30 év alatt mit sikerült elérni annak érdekében, hogy az emberek és főleg a kisgyerekek megismerjék és műveljék a táncot, Török Jolán azt válaszolta, csaknem három évtizede az Országos Táncművészeti Fesztivállal próbálják népszerűsíteni a műfajaikat és évente szerveznek táncjátékfesztivált is, ezen nagyobb lélegzetű, dramatikus ívű művek vesznek részt. Ezek komoly szakmai összejövetelek is.
Tavaly szervezték meg először a Nagy Sportválasztó mintájára a Nagy Táncválasztót, amely a járvány miatt szeptemberre tolódott: “Úgy láttuk, sokszor maga az iskolaigazgató nem elég tájékozott, ezért esetleg eszébe sem jut, hogy a tornatermükben vagy a színháztermükben táncoktatás is folyhatna. Épp ezért született meg tavaly a táncválasztó ötlete, hogy megszólítsuk mindazokat, akik még ezt nem próbálták ki.
Nagyon sok fiatal a szalagavató kapcsán kerül először kapcsolatba a tánccal, ahol a hagyományos keringő vagy a palotás mellett szerepel egy szabadon választott darab is. Ekkor döbbennek rá, hogy milyen jó ezt csinálni, és kezdenek bekapcsolódni az amatőrtánc-mozgalomba.
(…) Én hiszek abban, hogy a tánc az egyik legjobb technika a testtudat kialakítására, amire később bármit lehet építeni” – fejtette ki Török Jolán.
Arról szólva, hogy nem csak a hivatásosok, az amatőrök közt is kevés a fiú, úgy nyilatkozott: „Nem tipikus, hogy balettra vagy modern táncra írassanak be a szülei egy kisfiút – a néptánc kivétel -, inkább valami sportra. (…)
Nagyon nagy a tánccal kapcsolatos társadalmi előítéletesség, nem ismerik el, hogy milyen komoly fizikai és pszichés terheléssel jár.
Aki nem tartja férfiasnak, bevinném egy kicsit a próbaterembe, hogy próbáljuk ki, meg tudja-e csinálni… De az a gyerek, aki már eljut a tánctanulásig, és megszereti annak ellenére, hogy milyen nehéz, akárhogy cikizik az iskolában, ki tud állni érte.”
Arról szólva, hogy az idősebb korosztálynak is ajánlják a táncot, kifejtette: “Ahogy gyerekkorban segít a szellemi fejlődésben, és fegyelemre nevel, úgy időskorban hatásos a szellemi leépülés ellen, nemcsak a testmozgás miatt, hanem azért is, mert a mozdulatok és a koreográfiák megjegyzése és összehangolása szellemi kihívás is.
Az USA-ban és Nyugat-Európában egyre több az úgynevezett silver swan, az „ezüsthattyúcsoport”, ahol 60-80 évesek balettoznak kedvtelésből, olykor még olyanok is, akik most kezdik tanulni.
Arra azért büszke vagyok, hogy a Táncpedagógusok Országos Szövetségének tagjai nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a szenior korosztályra, és szerveznek számukra is tánctanfolyamokat.”
Azt is hozzátette:
“A kutatók kimutatták, hogy a tánc párhuzamosan használja és fejleszti az agy jobb és bal féltekéjét, komplex agymunkát kíván. Mindig azt mondják, hogy elfogult vagyok a táncosokkal, pedig nem. Csak látom, hogy aki táncol, az pontos, precíz, megbízható, és mindez olyan indirekt módon fejlődik ki benne, amit más módszer nem tud. Kihat a partnerkapcsolatokra is.
Már gyerekkorban meg kell fognod a másik nemhez tartozó partnert, nem ráncigálhatod, hanem együtt kell táncolni. Ez bizalom kérdése, számítanom kell a másikra, meg kell bíznom benne, és a másiknak is meg kell bíznia bennem, hiszen másképpen nem tudjuk megcsinálni. A tánc stresszoldó is, ötvözi a zeneterápia és a mozgásterápia előnyeit” – fejtette ki Török Jolán.
A teljes interjú a 168 órában olvasható.
168 óra 2020.05.14 – 59,60,61. oldal