Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója egy friss interjújában jelentette be, hogy többen távoznak az intézményből, de lesznek új tagok is, köztük Vecsei H. Miklós. A hír kapcsán az alkotó a Facebookon tett közzé hosszabb írást, amelyre reagált Csernai Mihály dramaturg, színházi alkotó, majd megegyeztek abban, hogy személyes beszélgetésben is egyeztetnek nézőpontjaikról. Csernai Mihály ezt követően arról írt közösségi oldalán, hogy beszélgetni jó és hasznos, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy megértsük egymást, közelítsük az érveinket, árnyaljuk az álláspontjainkat. Beszámolója szerint sok dologban egyetértettek Vecseivel, összességében sikerült közeledniük egymáshoz.

Mindezt Székely Csaba drámaíró is kommentálta, aki dicséretesnek tartja azt, hogy a két alkotó rászánta magát a párbeszédre.

„Az, hogy még lehet párbeszédet folytatni emberekkel, ad egy kis reményt. De a párbeszéd fontossága előtti leborulásnak nem kéne nemlétezővé tennie az elefántot a szobában. Nevezetesen, hogy megbocsátható-e Vidnyánszkynak az a kitartó pusztítás, amit legalább tíz éve művel a magyar színházi életben, és megbocsátható-e neki az, amit az SZFE-vel tett” – vetette fel Székely Csaba.

„Sosem értettem azt az érvet, hogy voltak neki meghatározó rendezései, és emiatt összetettebb a kép. Mert akkor az, hogy nekem vannak szakmailag elismert műveim, ezek szerint feljogosít arra, hogy alkalomadtán ellehetetlenítsek embereket, kinyírjak intézményeket, igazságtalanul megvonjak támogatásokat, bunkón viselkedjek, visszaéljek az adófizetők pénzével, a végletekig kiszolgáljam a hatalmat, saját homokozómmá alakítsam a Nemzeti Színházat. Ha mindez rendben van, elnézhető, akkor persze, szerződjünk csak hozzá. Viszont ha mégis felmerülnek erkölcsi aggályok mindezzel kapcsolatban, akkor azért joggal tevődik fel a kérdés, hogy miért. Miért kell pont oda szerződni?” – kérdezte a drámaíró.

Soraira érkezett is válasz Vecsei H. Miklóstól, amelyben arról esett szó, hogy a kőszínházak 90%-a, a közszolgálati TV, a jobboldali sajtó mind bólogat erre a helyzetre, csendjével elfogadja, különben tudja, mire számíthat:
„(És persze van, aki mélyen egyetért.) A „másik oldal” természetesen minden egyes lépést gyűlölettel és gúnnyal szemlél. Ide tartoznak már a laikusok, és a „középen állók” is. Én úgy éreztem, hogy voltam már annyit „mindkét oldalon”, hallottam már annyi véleményt, és sikerült olyan érzelmi biztonságba jutnom, hogy megtehetem, hogy nyíltan kifejezzem, ha valamit nem látok jónak, és segítsek kommunikálni, ami tényleg építő. Lehet baromság az egész, de most ezt éreztem egy építő lehetőségnek. Fel nem tudnám sorolni, hogy a szakma hány és hány képviselője keresett meg az utóbbi napokban. Egyébként az SZFE kapcsán is. Meglepődnél a névsoron. És nem csak egy elefántot látnál a szobában” – tette közzé Vecsei.

„Egyébként nagyon szerettem az előző négy évet függetlenként. És szívesen mentem volna máshová is. Nekem is kényelmesebb lett volna folytatni ezt az életet, de ez most így alakult. Bennem is rengeteg a bizonytalanság. Ártani nem fogok, ezt ígérem. Illetve, ha mégis így látod, szívesen beszélgetek, kíváncsi vagyok a véleményedre” – szögezte le Vecsei.