A FAQ Színház Meseország nem mindenkié című előadásáról írt a Thealteren a fesztivál balogjának szerzője, Kósa-Szigety Zsófia.
Tündérkertek, varázsvilágok, hercegnői paloták. Rebbenő szárnyak, kardsújtással legyőzhető sárkányok, kézcsókok, márványkádban habfürdők. Ez volna Meseország? Egy hely, ahol minden rendben van, könnyed kihívással fűszerezve?
Fantáziánk alapbázisa Meseország, ahová az évek határőröket állíttatnak. Persze nem csak az idő. A körénk épülő bázisok, korlátok, határok mind beépülnek Meseországba, belülről rágják szét, így veszti el a csodák központja területi integritását, teljes szabadságéléményével együtt. Meseország habcsókbirodalommá válik: púderes arcú királyok és királylányok tétlenségükben rossz rímekkel tűzdelt sanzonokat énekelnek.
De van egy erdő, ahová ha betévedünk, értetlen szorongás fog el, tudatalatti vágyaink vonszolnak oda bennünket és nem hagynak elmozdulni. Itt van minden, amit sok-sok év alatt elfojtottunk. Akiket kitoloncoltak Meseország központjából, itt találtak menedéket. Meghúzva magukat a sűrűben, száműzetésüket töltve.
A színpadon egymást követő képekben mutatkoznak be az erdő lakói egy alakváltó transznemű vezetésével. Ebben az erdőben bújt meg a világ legszebb nője, az utolsó magyar ember, az árva Matyika, a tolószékes balett-táncos, a harmincas szingli macskanő és a többi peremvidékre taszított. Beszélnek az életükről, az erdei létük miértjéről.
Kifordított, görbe képek, fokozatosan építkező monológok. Megszerkesztett és hatásosan felépített jelenetek. Nehéz megtalálnom a történet vezérfonalát, képzavaros a lakók másságának kérdése.
Egy szürkére maszkírozott, mezítlábas ember ül mellettem. Egy kisember. Feláll, a színpadon sárga bárszékre ül, mikrofonba, elfojtott hangon beszél. Hamvas Bélával kezdi, és már ez is módfelett idegesít, majd a jóról és a rosszról oktat. Fejhangon utánozza, ahogyan a rossz bekéredzkedik a jó életébe. Ezt nevezzük mi elfogadásnak, mondja.
Vannak azok az emberek, akik a kölcsönös, végletekig fokozott feszültséget pillanatok alatt képesek megteremteni, ez a szürke férfi ilyen volt. Keze alatt egyenként esnek el a kitoloncoltak.
A fekete függönyök szétnyílnak. A zsinagóga oltára előtt a magaslaton terhes transznemű fekszik egy angyal keze alatt. A szárnyas szelíden simogatja a születendő magzatot. Meseország mindenkié.
(FAQ Színház: Meseország nem mindenkié)
Fotó: thealterphoto2022