Amellett, hogy a világ első számú Éj királynője, kiváló anya és feleség. Számára nem kérdés, hogy a családi tűzhely őrzése az ő feladata. Miklósa Erikét Koronczay Lilla kérdezte a Nők Lapjában.

A teljes interjú a NŐK LAPJÁBAN olvasható.
Nők Lapja 2022.04.06 – 10,11,12,13. oldal

Arról szólva, hogy megérkezett a tavasz, az énekesnő úgy fogalmazott:
„Amikor futok, balzsamos illatok úsznak mellettem, nem beszélve a madárcsicsergésről! Egyre több szólamot hallok, imádom. Ezt hívom énidőnek. Ilyenkor elengedek mindent, és csak élvezem a természetet és a napsütést. Napimádó vagyok. Ha a déli órákban futok – mert ha csak tehetem, felkötöm a „nyúlcipőt”-, már megfog a nap. Épp az előbb nevettem magamban, mert szerelik a napelemeket a tetőnkre, és az egyik szaki azt kérdezte tőlem: „Akkor az Éj királynője most napsütésre vált?” Milyen szellemes! De az Éj királynője csak egy szerep, valójában a Nappal hercegnőjének érzem magam.”

3 éve elhagyták a bakonyi „menedéket”, és elköltöztek a Velencei-tó környékére. Annak kapcsán elárulta: „Sokat sírtam miatta, hiszen Bakonykúti huszonhét évig volt az otthonom. De be kellett látnom, hogy az a korszak lezárult. A házunk úgy volt kialakítva, hogy az én befelé fordulós, pihenős napjaimat szolgálja, magas kerítésünk volt, nem látott be senki, mert ha külföldi fellépésekről tértem haza, másra sem vágytam, csak csendre, intimitásra. Tényleg csak a legszűkebb baráti kör léphette át a küszöböt. Bibi érkezése azonban mindent felülírt. A kislányunk születése óta nagy társaságkedvelő, hihetetlen kisugárzása van, mindenki szereti, nem zárhattam magas falak közé. Inspiráló közeget kellett keresnünk neki, már csak azért is, mert közeledett az iskola. Egy szülő attól lesz felelős, hogy figyel a fia, lánya egyéniségére, és képes áldozatot is hozni az ő boldog gyerekkora érdekében. Nem volt már lelkileg teljesen komfortos számunkra Bakonykúti, váltanunk kellett. Velencére esett a választásunk.
Korábban vettünk itt egy telket a Bence-hegyen, és úgy döntöttünk, építkezünk. Ez a ház nyitottabb, eleve nem zárjuk a kaput, a gyerekek ki-be mászkálhatnak. Bibi jól érzi magát, barátokra lelt, még jobban kinyílt. De azért néha még visszalátogatunk Bakonykútira Hédikéhez, a legjobb barátnőjéhez és a fogadott nagyszüleihez, akik nekünk is a barátaink lettek. Velencén mi, felnőttek is élénk szociális életet élünk, a legközelebbi barátaink Fa Nándorék, nem messze tőlünk van házuk, és jóban vagyunk egy képzőművész házaspárral is a szomszéd utcából. Eljön az a kor, amikor már igényli az ember a mély beszélgetéseket egy pohár jó bor mellett.”

Azt is elárulta, bár tőlem operaénekestől távol áll a lehangoltság, az éneklés rendszeresen átmossa a lelkét: „És igazából a járványt sem nagyon éreztem meg, sőt, hiszen a futás kitágítja a teret, és végre nem kellett utaznom sem. Belefáradtam már, annyit koncerteztem külföldön. (…) Nagyon komolyan veszem, hogy én vagyok a házitűzhely őrzője, és felelősen etetem a családomat. Nem a mennyiségre, hanem a finom és egészséges táplálékra helyezem a hangsúlyt. (…) Amikor legutóbb Japánban léptem fel, hallottam egy faluról, ahol száz esztendő az átlagéletkor. Úgy tartják, hosszú életük titka a lila édesburgonya. Az antioxidánsok egy olyan fajtáját tartalmazza, amely megtisztítja az érfalakat, és a daganatos betegségek megelőzésére is kiváló. Elhatároztam, hogy rendszeresen élni fogunk ezzel a csodatévő növénnyel.”

Ugyanolyan hétköznapi életet él, mint bármelyikünk. A felvetésre, ki hinné a világ leghíresebb koloratúrszopránjáról, úgy nyilatkozott: „Soha nem reméltem, hogy ez megadatik nekem. Annyira más egy művész élete, az időbeosztása, az életvitele, szinte kizárt, hogy megélhesse az élet apró örömeit, azt, hogy milyen egy kislánnyal együtt rajzolni, pecázni, kerékpározni, vagy akár piros tojást festeni. Én azelőtt úgy éltem, hogy az előadásaim napján csak ültem a szobában, relaxáltam, sok vizet ittam, és egészségesen tápláltam magam, akár egy élsportoló a versenyek előtt. Aztán megérkezett Bibi, és nekem az a negyven perc jutott fellépésre hangolódásra, amíg beérek a színházba. De tudod, mire jöttem rá? Az éppen elég. Nem azt mondom, hogy azóta nem készülök egy-egy fellépésre, mert nagyon is lelkiismeretesen gyakorlom a szerepeimet. De már tudom helyén kezelni a munkámat. Az életemnek sokkal nagyobb részét tölti ki a családom, és jó, hogy így van. Egészségesebb a lelkem, kevesebb görcs és több természetes öröm van benne, mióta így létezem. Egyszerűen csak élek! És ennek része a futás, a főzés, a társasozás, a rajzolgatás, minden. Művészként is kiteljesedtem” – számolt be Miklósa Erika.

A teljes interjú a NŐK LAPJÁBAN olvasható.
Nők Lapja 2022.04.06 – 10,11,12,13. oldal