Miklósa Erika operaénekes és Rofusz Ferenc rajzfilmrendező kapta az idén a Magyar Szent István-rendet a nemzeti ünnep alkalmából, a kitüntetéseket Novák Katalin köztársasági elnök adta át szombaton Budapesten, a Sándor-palotában, írja az MTI.

A Magyar Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) díjban Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, antropológus, a Magyar Érdemrend nagykeresztje (katonai tagozat) elismerésben Benkő Tiborvezérezredes részesült.

Miklósa Erika egy hosszú Facebook-bejegyzésben írt arról, mit jelent számára a kitüntetés.

„Amióta csak megtudtam, hogy augusztus 20-án Magyar Szent István-renddel tüntetnek ki, azóta próbálom megfogalmazni ezeket a gondolatokat. Az elején nem ment. Aztán egy hetet Kolozsvárott voltam, s valójában ott kezdte el diktálni a szívem ezeket a mondatokat. Ha olykor – a harminc éves pályámon – elgyengültem is a cél előtt, sosem adtam fel, s nyugodtan fordulhattam tanácsért a szívemhez. Lehet, hogy a szív törvénye szerint élek?
A megbecsülés engem megerősít, ösztönöz az emberségre” – fogalmaz az énekesnő.

„Tegnap már megírtam itt, a Facebookon, hogy csodás barátom és egykori mentorom, Gregor József tanításai egyre többször jutnak az eszembe – ez a poszt az Ő emlékének is szól –, szerinte a legfontosabb és legnagyobb feladatunk embernek és jónak lenni főként egy megrémült világban. Emlékszem, amikor arról is beszélt, hogy „a siker nagy csapda, a szép hang önmagában csupán egy a képességek közül”. Gregor Jóska úgy vélte, aki ezen a pályán, a mi pályánkon, magabiztosságot erőltet magára, az elveszett. Csakis a belső küzdelem, az önvizsgálat – és nála és nálam is a hit – lehet a megtartó- és a segítőerő. Azt is mondta: nekem kell kitalálnom, hogyan lehetek másokat segítve jobb és hasznosabb az embereknek, jobb és hasznosabb a hazámnak. Erre törekedtem, erre törekszem. Jónak lenni nehéz, de nem érdemes másnak lenni. Egy életen át tartó programom ez.
Haza – ez az, amit sosem lehet kiszakítani belőlem. És úgy veszem, hogy Magyar Szent István-rend egy „intelem” is, hogy a kitüntetést a hazámtól kaptam, Magyarországtól. Még sokáig szeretném megszolgálni ezt. Hiszek abban, hogy a hit és a humánum soha nem lehet túl sok, soha nem elég belőlük, és a szakadékok soha nem áthidalhatatlanok” – teszi hozzá Miklósa Erika.