Rendhagyó, az együttes életében mindenképpen újdonságnak számító albummal jelentkezik a Kaláka. Megannyi bakelitkorong, kazetta és CD után ezúttal az összes ismert internetes zeneszolgáltatón és zeneáruházban elérhető anyaga jelenik meg az immáron 53 esztendős múltra visszatekintő zenekarnak.
A „lemez” címe, „fontosnak vélt vinnivalóim” Kányádi Sándor Távolodóban című versének egy sora. A több mint fél évszázad alatt bőven születtek olyan dalok, amelyeket az együttes a mai napig „viszi magával”, közülük jó néhány kissé megváltozott, az utóbbi években a koncerteken már máshogy szólal meg, mint ahogy korábbi lemezeken vagy fellépéseken.
A Kaláka technikusának, Ónodi Zsoltnak a fejéből pattant ki az ötlet, hogy koncertlemezt is kiadhatna a zenekar. A tavalyi egri Kaláka Fesztiválon tartott nagykoncerten az együttes régi tagjai is közreműködtek, így Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs mellett Huzella Péter és Mikó István is színpadra lépett.
Az ott felvett hanganyagban az ismertebb Kaláka-nóták mellett még nem publikált, valamint vadonatúj dalok is helyet kaptak.
A tervek szerint a „koncertlemezt bemutató koncertre” az ősz folyamán kerülhet sor.
Az Index a napokban Gryllus Dániellel készített interjút, akit arról is kérdezett, hogy amikor ’69-ben megalapították Mikó Istvánnal a Kalákát, gondolták-e, hogy 53 évig Kaláka néven fognak zenélni:
“Nem gondoltunk mi semmit. Én másodéves műegyetemista voltam, Pista színésznek készült. Verseket akartunk elénekelni, aztán nagyon gyorsan beindult minden. Hamar bekerültünk a rádióba is, óriási dolog volt, hogy stúdióhoz jutunk. A 70-es években három film is készült rólunk. Most egyébként készül egy dokumentumfilm, Pigniczky Réka rendezi. Eljöttek velünk Erdélybe, Délvidékre, Egerbe, a Kaláka Fesztiválra, Kapolcsra, és elmentünk együtt egy dél-amerikai turnéra is, ahová ötödszörre mentünk vissza. (…) Nyolc év után jelenhetett meg az első lemezünk – ezért nem volt eddig Mikó Pistával készült felvétel –, na akkor arról levetettek három József Attila-verset: a Tudod, hogy nincs bocsánatot, a Reménytelenült és az Azt mondjákot. Azóta se tudjuk, hogy miért. És kérték, hogy játsszuk föl Az éjszaka csodáit helyette Weöres Sándortól. Ezzel párhuzamosan volt egy rádiókoncert, ahol azt mondták, ne játsszuk már ezt Az éjszakai csodáit, inkább József Attilát. (…) Mindenki vágyott a szabadságra, és éreztük, hogy plafon van fölöttünk, amibe beleütjük a fejünket, ha nagyon ugrálunk. De valahogy föl tudtunk lépni külföldön is.”
A felvetésre, Mikó Istvánnak végig az volt-e a terve, hogy színész lesz, elárulta:
“Persze, többször felvételizett a Színművészeti Főiskolára. Az első külföldi utunk 1971-ben volt, Moszkvában jártunk, és ő közben egy napra hazajött felvételizni. Akkor már a Kalákával nyilván sokat látták, szerepeltünk a tévében is. Az ő tehetségéhez mi nem tudunk semmit sem hozzátenni, de bizonyára a felvételinél is számított, hogy ő már egy komoly valaki, ismerik a munkássága egy részét. Ennyivel talán mi is hozzájárultunk.”