„Mostanában számos magyar film büszkélkedhet nemzetközi sikerekkel, noha a kormányközeli Nemzeti Filmintézet nem serénykedik a külföldi hírverésükben. Akadnak azonban olyan filmek is, amelyek nemzetközi sikerét maga a kormányzat szervezi meg – az adófizetők pénzéből. Csomán Sándor alaposan utánajárt a múlt év legnézettebb magyar filmje, a Semmelweis fesztiválsikereinek” – számolt be a Revizor.

Részlet:
(…)

Mivel a magyar filmek terjesztése (helyesen) külföldön is kiemelt fontosságú, ezért nem meglepő, hogy a fesztivált régóta támogatja a Nemzeti Filmintézet: a 2012 óta futó statisztikákban kezdetben 3-6 millió forint értékben, majd a rendezésre tavaly 8, idén pedig 14,8 millió jutott, azaz a növekedés 2022-ről 2023-ra (még az inflációval számolva is) jelentős mértékű. Azonban nem ez az egyetlen tétel, mely (legalábbis részben) a fesztiválhoz kapcsolható: további majd’ 13 millió forintot különítettek el kifejezetten a Semmelweis New York-i és Los Angeles-i bemutatóinak szervezésére és lebonyolítására (összesen 27,8 millió forint). Ebben a két elemben (azaz az NFI és a Bunyik Entertainment) nagyrészt ki is merül a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál támogatóinak listája, hiszen ezen túl magánszemélyek szerepelnek még említés szintjén, akik közül sokan a zsűri listájánis feltűnnek. A hat tagból álló bizottságból három embernek van komolyabb kapcsolódása a filmhez: Catherine Portuges professzor, a Massachusetts-i Multicultural Film Festival alapító kurátora és programigazgatója, Bijan Tehrani iráni rendező és forgatókönyvíró, Arati Misro pedig filmproducer, ám ezen túl találunk mérnököt, jogászt, illetve a videójáték világában jártas szakembert a zsürorok között.

Az adatok és a körülmények alapján nem nehéz belátni, hogy a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál díjesője mind szakmai, mind összeférhetetlenségi szempontok miatt nem értelmezhető sem kiugró, sem egyéb szintű nemzetközi sikerként: egyrészt a fesztivált legnagyobb részben az NFI támogatja, ők választják ki a filmeket és a programot is (ahogy az egy korábbi NMHH-s döntésben is látszik, de a kimaradt filmek listája is árulkodó), másrészt a zsűriben ugyan vannak filmmel valamilyen formában foglalkozó személyek, ám sem számukban, sem szakmai múltjukban, sem tekintélyükben nem tekinthetőek nemzetközileg releváns tényezőnek. 

(…)

A jelenség egyszerre két, egymással párhuzamosan létező narratívát feltételez: egyrészt az NFI-nek egyértelműen fontos aspektus a külföldi terjesztés és hírverés – kivéve akkor, ha mondjuk a Magyarázat mindenre sikereiről van szó, amiről így sikerült beszámolni -, hiszen a főleg mostanában egymást érő sikerek licitjébe be kell szállnia a kurzusfilmeknek is, ezzel legitimálva nemcsak hazai, hanem nemzetközi pozíciójukat is – így már a Semmelweis is nyert külföldi díjakat, miben különbözne ez a Magyarázat mindenre sikereitől? Azonban megvizsgálva a sajtóban hatalmas sikerként reprezentált díjakat egyértelmű, hogy a valóban jegyzett, szakmai alapokon nyugvó nemzetközi filmfesztiválokra nem kapnak meghívást ezek az alkotások – ezért az említett elismeréseket lehet úgy keretezni, hogy azok jelentősebbnek tűnjenek. 

A teljes összefoglaló itt olvasható:

https://revizoronline.com/milyen-fesztival-a-semmelweis…/