Milyen volt Latinovits Cipollája a Mario és a varázslóban? Hogyan alakította Savonarolát, a hírhedt firenzei papot? Mi volt a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitódarabja? Tudta, hogy Tőkés Anna minden nyáron Évának „állt”? Milyen lehetett Csortos Gyula és milyen Gábor Miklós Lucifere? Ezekre a kérdésekre is választ ad a Papageno múltidéző írása Rácz Ráhel tollából.
A múltidézőt ITT érhetik el. Szívből ajánljuk figyelmükbe.
A folyamatos repertoárral rendelkező, „intézményesített” szabadtéri színház tradíciója Magyarországon egészen az 1930-as évekig nyúlik vissza. Noha már jóval ezelőtt is felmerültek szabadtéri társulati kísérletezések – például az 1918-as Margitszigeti Színkör, vagy a szintén margitszigeti Modern Játékok –, rövid működésük miatt ezek nem bizonyultak hagyományteremtő vállalkozásoknak.
A Szegedi Szabadtéri Játékok ötlete Hont Ferenc rendező nevéhez fűződik, aki európai utazásai során azt tapasztalta, hogy mennyire közkedvelt a nyugat-európai régióban a szabadtéri színházi műfaj.
1931-ben a Dóm téren a Nemzeti Színház előadásában bemutatásra került a Magyar passió Hevesi Sándor rendezésében, Lehotay Árpád, Aczél Ilona, Hettyey Aranka, Gál Gyula, Tőkés Anna, Abonyi Géza, Eőry Kató főszereplésével. (Mellékszerepben feltűnt ezen az előadáson például a fiatal Major Tamás és Tímár József is.) A produkció sikeresnek bizonyult, a hazai közönség nyitottan fogadta az addig itthon ismeretlen keretek közt létrejött előadást.