Idén hatodik alkalommal kerül megrendezésre az elfogadás és megértés társadalomban történő erősítését célnak kitűző kezdeményezés, melynek fő koncepciója az „ép testben ép lélek” gondolat. Számtalan esemény: ősbemutatók, beszélgetések, ingyenes szűrővizsgálatok, kiállítás és könnyűzenei programok is várják április 20-23. között Veszprémben mindazokat, akik szeretnék megtudni, miben rejlik valójában a színház gyógyító ereje. Az eseményekről a Lélektől lélekig Fesztivál megálmodója beszélt.

– Hogyan született meg a fesztivál ötlete?

– A konkrét megvalósítása a fesztiválnak egy új társulati tagunk felvételével fogalmazódott meg bennem. Gyöngyösy Dóra, kihívással élő – Down-szindrómás – lány szülei megkerestek, hogy lenne-e lehetőség  lányuknak a színházban dolgozni. Én abszolút nyitott voltam erre, és nagyon örültem, hogy abban, amelyben régóta hiszek, megvalósulhat: integrálni a társulatba kihívással élő dolgozókat is. A vezetőtársakkal egyeztetve felvettük Dórikát Színházunk társulatába. Ennek már hét éve, és ez a szám azért fontos, mert Dórika érkezése szinte egyidős és szorosan összefügg a fesztivál megszületésével. Mivel a Down-szindrómának szemmel látható külső jegyei is vannak, pontosan lehetett látni, hogy nem mindenki számára könnyű az elfogadás, sőt, volt olyan is, aki hangot is adott ennek. De szinte semmit sem kellett tennünk ez ellen, mert Dórika lénye volt az, amely ezeket a falakat, amelyeket az emberek felépítettek maguk körül, elkezdte szép lassan lebontogatni. A puszta lénye, az, hogy itt volt köztünk, érzékenyítette a társulatunk tagjait. Látni lehetett az egész folyamatot, sőt érezni is.

Mivel az érzékenyítési folyamat ennyire erőteljesen elindult a társulaton belül, arra gondoltam, hogy ha ez ilyen jól működik, akkor jó lenne szélesebb körben is rávilágítani arra, hogy vannak kihívással élők, akiknek nem olyan egyszerű egy másoknak átlagos munkahelyre vagy közegbe beilleszkedni, hogy a kihívással élők is élhetnek teljes életet és lehetőségeinkhez mérten segítsük őket, ha nem tudunk segíteni, legalább ne ártsunk! Ez lett később a fesztivál mottója is.

(…)

– Ahogy mondta, a színház gyógyító erejének fesztiválja. Ön szerint hogyan képes a színház a lélekre hatni, milyen eszközökkel tud gyógyítani?

– Azt bizton állíthatom, hogy minden előadás tud gyógyítani, mert minden előadásban van valami, amit a néző megtalál, ami neki fontos. Ez nem biztos, hogy pont az, amely az előadás fő cselekménye, lehet, hogy csak egy kis részlet vagy mellékvonal, de a színházi előadás mindenképpen tükröt tart, amelyben a néző meglátja és megtalálja önmagát. Ezt az élményt a színházi előadás által átéli, majd hazaviszi és akár otthon, vagy a munkahelyén tud róla beszélni másokkal. 

De akár közösségi élményként is átélheti egy csoport vagy iskolai közösség, melyet aztán együtt dolgoznak fel. Ez a legjobb pszichoterápia. A fesztivál lényege is pont ez. Igyekeztem olyan előadásokat összeválogatni, melyek mindannyiunk életében előfordulhatnak, és nem biztos, hogy mindegyik szemmel látható kihívás, sőt az az igazán izgalmas, amikor szemmel láthatatlan „keresztekről” van szó. Ezek a kihívások mind-mind jelen lesznek a fesztiválon, amelyekről beszélgethetünk, megvitathatjuk, mind alkotói, mind befogadói oldalról…

Kormos H. Barbara interjúja teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.

Forrás: Színház.org