Eke Angéla, a Trojka Színházi Társulás tagja. Olyan, mint a forgószél. Játszik színházban, filmben, tévében. Fotókiállításra készül, amely kísérőprogramja lesz SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása című színházi előadásnak. A premier a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik kiemelt programja lesz, amelyet április 20. és május 2. között rendez meg Budapest városa. Angéla jótékonysági gardróbvásárt szervez, amelyen a saját ruhatára mellett híres tervezők, népszerű művészek darabjait is hazavihetik a „Mindenki Fogadjon Örökbe egy Kiskutyát Alapítvány” támogatói. A Budapest Te+Én podcast műsorvezetői – Veress Dóri és Gellért Gábor – ezzel a szép szélviharral beszélgetett.

„Szerencsés ember vagyok. Minden megtalál, ami engem érdekel. Ami az óriási probléma, hogy mindent egyszerre kapok meg. Ami mostanában megtalál, az mind nagyon érdekel, és nem tudom rájuk nemet mondani.”

Miért lettél szabadúszó?

Amikor végeztem, éppen minden megváltozott a színházi szakmában. Nekem Csizmadia Tibor volt az osztályfőnököm. Az utolsó évemben menesztették Egerből, pedig ott olyan közösséget teremtett, amelynek szívesen lettem volna a tagja. A gyakorlatomat pedig a Nemzeti Színházban végeztem, ahol Vidnyánszky Attila váltotta Alföldi Róbertet. Ráadásul az egyetem előtt a Nemzetiben voltam stúdiós, éppen akkor váltotta Jordán Tamást Alföldi. Kétszer éltem végig, ahogy az óriási színészek rettegve ülnek a büfében, mielőtt bemennek a szerződtetési tárgyalásokra. Nagy tanulási folyamat volt. Végignéztem, ahogy hatalmas művészek, akiknek családjuk van, ki vannak szolgáltatva egy éppen érkező igazgatónak. Úgy gondoltam, hogy én azt szeretném, ha legalább nem egy helyen lennék kiszolgáltatva, hanem sok helyen.

Jól bírod a bizonytalanságot…

Erre lettem kondicionálva. Már a születésem környékén sem volt sima a helyzetem. Ezt egyébként körüljárja az „Én, Iphigénia” című monodráma, amelyet az én életemből írt meg Závada Péter. 33 éves voltam, amikor bemutattuk. Kiderült, hogy az életem egy görög tragédiába illeszthető. De ez a darab nem önterápia, nem a gyógyulási folyamat része. Már meg tudtam mutatni, hogy hogyan éltem és honnan indulok tovább. Ez is volt a darab munkacíme: Iphigénia továbblép.

Miért született meg a SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása című darab?

Ezt a darabot a mi történeteinkből gyúrta össze Závada Péter. A szexről nagyon keveset beszélünk, vagy ha beszélünk, kicsit zavarodottan. A problémákról, a ki nem mondott dolgokról. Szeretjük azt mondani: „Én egy normális ember vagyok, fekete-fehér az életem, nálam minden rendben van, normális szexuális életet élek.” Ezért aztán nem beszélünk olyan dolgokról, amelyeket ki kell beszélni.

Kérdések, amelyekre választ találunk a podcastban:

• Mit jelent az a szó, hogy dokumítosz?
• Létezik-e az igazság és hány oldalról lehet megvizsgálni?
• Miért nem pályázik a Trojka?
• Létezik-e az önfenntartó színház?
• Jó-e az, hogy ha az ember ellenszolgáltatás nélkül is értéket teremt?
• Hogyan született meg a Szexmasina?
• Eleget beszélünk, beszélgetünk a szexről?
• Káros dolog a pornó?
• Mi történne, ha egy hónapig nem néznénk pornót?
• Hogyan született meg a fotókiállítás ötlete?

Forrás: https://enbudapestem.hu/